Amit ma öregedésnek, az öregedés hatásának gondolunk, annak jó része szociális elvárásokból fakad. Erre jó példa, amikor valaki elkezd „öregesen”, azaz szürkébben, kevésbé divatosan, sőt akár elhanyagoltan öltözni.
A szociális szerep visszahat a biológiai folyamatokra is. Az átlagember utoljára az iskolában sportolt, többnyire kevés mozgással járó vagy ülőmunkát végez, izmai lassan elsorvadnak.
Érdemes tudnunk, hogy 50 év felett évente az izmok 1-2%-a épül le – hacsak nem tartjuk őket karban sporttal. A sorvadó izmok egyre kisebb fizikai erőfeszítést tesznek lehetővé, ami tovább sorvasztja azokat.
James Fixx futóknak szóló könyvében ír arról, hogy egy 80 év körüli idős nő már járni is alig tudott, de elkezdett edzeni, később pedig megnyerte a korosztályi futóversenyt.
Charles Eugster svájci fogorvos 63 évesen a tükörbe tekintett, s amit látott, arra sarkallta, hogy sportolni – elsőként evezni – kezdjen. Korosztályában 40 aranyérmet nyert. 87 évesen fogott bele a testépítésbe, 4-szer nyert korosztályos Fitness Világbajnokságot. 95 évesen kezdett versenyszerűen futni, és még 97 évesen is zsinórban nyerte korcsoportjában a különféle atlétika versenyeket.
Az életkor csak egy szám című sikerkönyvében saját példájával bizonyítja, hogy soha nem késő, ha valaki nem tekinti magára érvényesnek és kötelezőnek az időskori leépülés szociális elvárását.
Az öregség nem betegség!
A vadászó-gyűjtögető társadalmakban a 60 év felettiek is többet termeltek, mint amennyit elfogyasztottak, azaz „aktív keresők”, nem pedig eltartottak voltak. A modern társadalmakban létezik a nyugdíjkorhatár, s bár sokan tovább dolgoznának, de elküldik őket. Sokan viszont alig várják, hogy nyugdíjba mehessenek, mert egészségük annyira megromlik, hogy már nincs erejük dolgozni.
A munkából, aktív tevékenységből kirekesztett idős emberek a tétlenségben valóban romlást mutatnak. Az agy és az izomzat is folyamatos használatot igényel. Ha erre nincs mód, beindul a leépülés.
A mai orvostudomány ugyanakkor a civilizációs betegségek jó részét az idős kor számlájára írja. A nyugati életmód folyamatosan rombolja az emberek egészségét, a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a csontritkulás, a mozgásszervi panaszok, a demencia leginkább életmódbetegségek, a természetellenes életmód „gyümölcsei”, melyek érthető módon idős korra „érnek be” leginkább. Az érelmeszesedést például még mindig korral járó elváltozásnak tekintik, pedig ma már tudjuk, hogy a K2-vitamin élethossziglan tartó hiánya vezet az erek elmeszesedéséhez, a csonttömeg csökkenéséhez, melyet ugyebár a D-vitaminszint is befolyásol.
Az öregedéssel leginkább társított elbutulást tekintve romolhat ugyan valakinek a memóriája az idők folyamán, de ezt meg kell különböztetni a dementálódástól.
Az Alzheimer-betegségre egy bizonyos gén hajlamosít, melyet a betegek 95%-a hordoz. Az Alzheimert szokás 3. típusú cukorbetegségnek is nevezni, ugyanis a betegség egyik oka az agyi inzulinrezisztencia. Korunk „Alzheimer-járványa” tehát részben a finomított szénhidrátokra épülő étrendünkből fakad.
Agyunk valójában úgy viselkedik, mint az izomzat a fizikai terhelésre. Egy adott funkcióhoz köthető agyi terület a funkció gyakorlásának következtében növekedni fog. Ha valaki sokat olvas, növekszik a verbális intelligenciája. Ha sokat tanul, növekedés mutatható ki a memóriáért felelős agyterületeken. Ha hosszabb időre abbahagyjuk a fejlesztést, az adott agyterület „visszasorvad” eredeti méretére. Az agy tehát nemcsak növekedni, de sorvadni is tud, ha nem használják intenzíven.
Kutatók szerint az agy ilyen értelemben talán nem is öregszik. Amikor idős embereket intenzív memóriatréningnek vetettek alá, vagy aerobikozni, sportolni kezdtek, jelentős növekedés volt kimutatható a megfelelő agyi területeken. Feltételezhető, hogy az időskori szellemi hanyatlás abból is adódik, ha valaki elhagyja magát, kevéssé használja az agyát, ami válaszként „zsugorodik”. Az egészséges öregség tehát nem szerencse, hanem megfelelő életmód kérdése!
A fizikai gyengülés pedig nem az öregedés, hanem az edzetlenség következménye.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható
