A tejfogyasztással kapcsolatos eddigi vizsgálatok igen ellentmondásosak. Ennek egyik oka lehet, hogy nem különítették el élesen a tejet a fermentált tejtermékektől és a sajtoktól, melyeknek valóban számos pozitív hatást tulajdonítanak. A tejjel kapcsolatban az eddigi vizsgálatok felvetették a cukor- és a szívbetegség kockázatának növekedését.
A Michaëlsson és munkatársai által vezetett svéd követéses vizsgálatban 39 000 nő (39–74 év közöttiek) és 49 000 férfi (45–79 évesek) vett részt. 10 éven át figyelték étkezési szokásaikat, regisztrálták egészségügyi adataikat, kisebb mintán az oxidatív stressz és a gyulladásszint is rendszeresen mérésre került.
A kutatók abból indultak ki, hogy a tejet általában a csonttörések megelőzésére ajánlják – kalcium-, D-vitamin- és foszfortartalma miatt.
A kutatók szerint eredményük megkérdőjelezi az évtizedek óta hangoztatott ajánlást, ugyanis a magasabb tejfogyasztás sem nőknél, sem férfiaknál nem csökkentette a csonttörés kockázatát, ehelyett magasabb halálozási kockázatot eredményezett. Mindez kapcsolatban állhat a tej laktóz- és galaktóz tartalmával, de a pontos oki kapcsolatot még tovább vizsgálják.
A szervezetben a laktáz enzim a tejben található laktózt D-glükózra és D-galaktózra bontja. Az állatvizsgálatok több fajon is igazolták, hogy a D-galaktóz – még kis mennyiségben adagolva is – olyan változásokat idéz elő, melyek hasonlatosak az öregedésre : megrövidíti az élethosszt, növeli az oxidatív károsodást, krónikus gyulladást okoz, neurodegenerációhoz, csökkent immunitáshoz és DNS-átírási problémákhoz vezet.
A mennyiséget tekintve: egereknél 100 mg/kg adása felgyorsítja az öregedést. Ez embernél 6-10 gramm D-galaktóznak felel meg, ami 1-2 pohárnyi (2 decis) tejben megtalálható.
A fokozott oxidációs stressz és a gyulladás nemcsak a szív- és érrendszeri betegségekben és a rákban játszik megbetegítő szerepet, de a csontvesztésben is. (Ezen adatok alapján a tej nem igazán védhet a csontritkulás ellen.)
A napi 3 vagy annál több pohár tej fogyasztása – a 0–1 pohár tejfogyasztáshoz képest – a bármilyen okból bekövetkező halál kockázatát duplájára növelte. A nagy tejfogyasztóknál ezzel megegyező mértékű volt a kardiovaszkuláris halálozás kockázata, míg a rákhalál kockázata 44%-kal volt nagyobb. A sok tejet fogyasztó nőknél bármilyen törés 16%-kal volt gyakoribb, míg a medencecsonttörés kockázata 60%-kal nőtt meg.
Férfiaknál a kockázatnövekedés nem volt jelentős, a nagy tejfogyasztóknak 10%-kal nőtt meg a bármilyen okból bekövetkező halál kockázata, csonttörésnél nem volt kockázatnövekedés, viszont a tejet nem ivókhoz képest kockázatcsökkenés sem volt kimutatható.
Pozitív eredmények születtek azonban, amikor külön vizsgálták a sajtok és a fermentált tejtermékek, például a joghurt és kefir fogyasztását, mellyel összefüggésben kis mértékben csökkent a halálozás és 10-15%-kal mérséklődött a csonttörés kockázata is.
A fermentált tejtermékek csökkentették az oxidatív stresszt és a gyulladást, ugyanakkor a tejfogyasztás mindkettőt fokozta, a sajt pedig nem volt hatással ezekre a mutatókra. Ebből következően a tejtermékek közül maga a tej az, melynek fogyasztását érdemes mérsékelni vagy elhagyni, esetleg az étkezésben növényi eredetű „tejitalokra” cserélni.
Természetesen a döntést mindenki maga hozza meg, hogy fentiek tekintetében változtat-e étkezési szokásain.
Forrás: Michaëlsson K. és mtsai: Milk intake and risk
of mortality – cohort studies, BMJ. 2014, Oct.
Ford. Szendi Gábor – a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
