A vírusok szubmikroszkopikus biológiai organizmusok, melyek csak parazitaként, az élőlények sejtjeiben képesek szaporodni. Minden életformának, növényeknek, állatoknak, gombáknak, egysejtű eukariótáknak és baktériumoknak megvannak a saját vírusos fertőzései.
A vírusok komplett, sejten kívüli formáját virionnak nevezzük.1 A fertőzés kialakulásához a Sars-CoV-2 RNS-virionnak szükségszerűen be kell jutnia egy emberi sejtbe, annak egyik transzmembrán receptorához kapcsolódva, hogy örökítőanyagának sokszorosítását elkezdhesse a saját enzimje (RNS-függő RNS-polimeráz) segítségével. Ha nincs, ami meggátolja ebben, a vírusfehérje aktivizálódik, és a sejt rövidesen maga kezdi el sokszorosítani a viriont, amely végső soron a sejt halálához, a fertőzött szervezet állapotának romlásához vezet.
A gyakorlatban a quercetin nevű polifenolos vegyület képes lehet megakadályozni a virion kapcsolódását a sejt ACE2 receptorához, egyúttal gátolni annak bejutását a sejtbe – ellehetetlenítve ezáltal a kórokozó szaporodását a szervezetben.2
Az eddigiek során a bőrgyógyászat és a kozmetológia hasznosította a cink sejt közötti (extracelluláris) állományban kifejtett jótékony hatásait. Az elmúlt időszak kutatási eredményei azonban ennél többről is beszámolnak. Azt a jelenséget, amikor egyes hatóanyagok képesek fémionokat a sejtmembránon keresztül – például ioncsatornákon át – a sejt belsejébe juttatni, növelve ezzel azok pozitív hatásfokát a szervezetre nézve, ionofor hatásnak nevezzük.3 A nemrégiben megjelent tanulmányok szerint egyes flavonoidok – mint például a fentebb említett quercetin – képesek az ioncsatornán keresztül a sejten belülre juttatni a cinket, ami ezáltal gátolja egyes vírusfajták – például a Herpes Simplex és a SARS-CoV-2 – szaporodásához szükséges enzim (RdRp) működését.4
Magyarországon, ez év nyarán figyelemreméltó eredményeket hozott a laboratóriumi körülmények között tesztelt, flavonoidokat és cinket tartalmazó komplex hatóanyag vizsgálata. A szakértői állásfoglalás szerint a kísérleti anyag – nagy hígítással – 24 óra leforgása alatt 90%-kal, míg 48 órás időintervallumban közel 80%-kal volt képes csökkenteni, gátolni a vírusok szaporodását a kezeletlen, vírusfertőzött kontroll-mintához képest in vitro.
Az eredmények alapján a kutatók javasolják a vizsgálati anyagok gyakorlati felhasználását, kiemelve, hogy emberi fogyasztás esetén a hatóanyag bejuttatásának periodicitása a lehető legsűrűbb, szükség esetén akár óránkénti gyakoriságú legyen, lehetőleg akkora adagokra osztva, hogy a napi felhasználás során elérjék a javasolt napi maximális mennyiséget.
A szakértők fogyasztási javaslata alapján a kísérleti anyagot érdemes néhány percig nyelv alatt tartani, a nyálkahártyán keresztül elérhető intenzívebb felszívódás érdekében. A fogyasztás sűrű ciklikussága biztosítja, hogy a hatóanyag komplexnek a vizsgálatok során tapasztalt hatékonysága folyamatosan érvényesüljön a szervezet azon területein, melyeknek a legnagyobb a vírusokkal szembeni kitettsége.
Forrás, szakirodalom:
