A Roswell Park Comprehensive Cancer Center kutatói a fizikai aktivitás és a rákbetegek halálozási kockázata közti összefüggést vizsgálták. Míg a korábbi kutatások főként az egész életen át tartó inaktivitás és bizonyos daganatfajták összefüggéseit vizsgálták, addig a jelen tanulmány kifejezetten a daganat diagnózisa előtti és utáni inaktivitást és a túlélés esélyeit hasonlította össze.
A tudósok arra alapoztak, hogy az inaktivitás az egészséges emberek és a daganatos betegek közt is rendkívül tipikus életforma. Azokat a pácienseket, akik közepes vagy annál intenzívebb mozgást végeztek az adott időszak alatt – gyalogoltak, futottak, aerobikoztak vagy más kardió jellegű mozgást végeztek – aktívnak minősítették, akik pedig nem mozogtak rendszeresen, azokat inaktívnak.
Döbbenetes eredmények
Az eredmények azt mutatták, hogy kezelés előtt és alatt is aktív személyek 40%-kal nagyobb arányban élték túl a daganatos betegséget, mint az inaktívak! Ez az eredmény érvényes volt számos különböző rákfajtára, beleérve a mell-, a vastagbél-, a prosztata-, a petefészek-, a vese-, a nyelőcső-, az endometriális- és a bőrdaganatot is.
Ráadásul az inaktivitás és a halálozás összefüggései akkor is érvényesek voltak, ha tekintetbe vették a tumor stádiumát, a dohányzást és a testtömeg-indexet is.
Az elemzésből az is kiderült, hogy az alkalmankénti mozgás is jobb, mint a semmi, de a rendszeres fizikai aktivitás lehet az eredmények kulcsa.
A heti 3-4 alkalommal edzők érték el a legnagyobb egészségnyereséget, nagyobbat, mint a hetente csupán 1-2 alkalommal sportolók és annál is nagyobbat, mint a pihenőnapot nem tartva, mindennap mozgók.
További fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy azok a korábban inaktív páciensek, akik csak a diagnózis után kezdtek el sportolni, 30%-kal növelni tudták a túlélési esélyeiket. Ebből a szempontból már a heti 1-2 alkalom is sokat számított.
Bízzunk benne, hogy ezek a megállapítások nagy lendületet adnak a rákbetegeknek, hiszen igen egyszerű módon nagyon sokat tehetnek magukért!
Ha sokkal többen sportolnánk
A WHO Európai Uniós Munkacsoportjának Fizikai Aktivitás 2016–2025 Stratégiája szerint 10%-os fizikai aktivitás növelés a teljes lakosság szintjén:
▼ 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a szív-érrendszeri betegségek, rosszindulatú daganatok, cukorbetegség és a krónikus légúti megbetegedések okozta korai halálozás kockázatában.
▼ 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a magas vérnyomás előfordulásában, illetve megállíthatja a cukorbetegség és az elhízás terjedését.
Testedzés, mint prevenciós eszköz
Több vizsgálat is bizonyította, hogy a testmozgás nemcsak a daganatos betegek túlélési esélyét javítja, hanem a tumorok kialakulásának valószínűségét is csökkenti. Amerikai vizsgálati adatok szerint 65 ezer, rendszeresen sportoló amerikai nőnél jóval ritkábban fordult elő a változókor után mellrák, mint a nem mozgóknál. Bizonyított, hogy a sport csökkenti a vastagbélrák kialakulásának valószínűségét is.
Nem becsülhetjük le ugyanakkor a testmozgás feszültséget levezető, stresszoldó, nyugtató, depressziót csökkentő hatását sem. Mozgás közben ugyanis endorfinok, „boldogsághormonok” szabadulnak fel, melyektől érezhetően csökken a stressz szintje és javul az általános közérzet, a hangulat.
Az életmód, pontosabban az aktív életmód óriási lehetőséget teremt tehát az életminőség javítására, a prevencióra és sok esetben az életidő meghosszabbítására is.
Dr. Babai László
életmódorvos, a Magyar Életmód Orvostani Társaság alapítója
Magyar Életmód Orvostani Társaság
emot.hu
