A humán faj 2,4 millió évvel ezelőtti kialakulása óta őseink kb. 84 000 generáción át vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, a vadonban való életben maradás jelentős energiaráfordítást igényelt. Ezt követően a mezőgazdasági forradalom 350 generációval, az ipari forradalom 7 generációval, majd a digitális kor kezdete 2 generációval ezelőtt jelentősen csökkentette az ember fizikai aktivitását, a technikai vívmányok teljesen feleslegessé tették a napi testmozgást.
Számos bizonyítékunk van ugyanakkor arra, hogy bármilyen testedzés javítja nemcsak az általános fittség szintjét, hanem a várható élettartamot is. Az ún. génexpresszió javulása a vázizomzat, a légzőszervek, a glükóz- és zsíranyagcsere, a vérnyomás, a vegetatív egyensúly, a hangulat, az alvásminőség és az immunrendszer javulását hozza magával. Emiatt a szív- érrendszeri állapotot, illetve a napi mozgásba való energiabefektetést a hosszú távú egészség és túlélés legjobb előre jelzőinek tekintjük.
Logikus megoldásnak tűnik tehát őseink aktivitási mintáinak megvalósítható és praktikus mértékű lemásolása egy tudatos, organikus fitneszprogram keretében. Ehhez vegyük figyelembe, hogy a vadászó-gyűjtögetők 5-6 éves koruktól kezdve halálukig minden nap többféle „testedzést” végeztek, nehezebb és könnyebb napokat váltogatva.
Nincs összhangban genetikai örökségünkkel tehát sem az egyhangú, sem a túl megerőltető, hosszú időn át tartó edzés, ami még egészségkárosító is lehet. Tudományos vizsgálatok szerint már minimális fizikai aktivitásnövekedés is relatív egészségjavulást hozhat. Nem hoz szignifikánsan jobb eredményeket – például a metabolikus szindróma javulásában – napi 3 km gyalogláshoz képest a jóval nagyobb erőfeszítést igénylő napi 4,5 km-es futás. A legtöbb elhízott ember számára az ideális testsúly eléréséhez és megtartásához, napi 45-90 perces könnyebb testmozgásra lenne szükséges, lehetőleg szabad levegőn, ami jótékonyan hat a mentális-emocionális állapotra is. Korábban az ember energiabevitele (étel) és energiabefektetése (mozgás) szoros összefüggésben volt egymással, hiszen az éhség erős motivációt jelentett. Az ember programozott ritmusa tehát azt diktálja, hogy mozogjon, amikor muszáj, és pihenjen, amikor tud.
A nyugati életstílus mellett azonban szinte soha nem kényszerülünk fizikai erőfeszítésre, ami elhízáshoz, rossz állóképességhez, depresszióhoz, kimerültséghez és betegségekhez vezet. A szükséges erőfeszítés valóban minimálisra csökkent: csak a hűtőszekrényig vagy a boltig kell elmennünk, nem is beszélve az autóval megközelíthető gyorséttermekről.
Korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre magas energiatartalmú ételek, és a többletenergia óhatatlanul zsírszövetté alakul.
Javaslatok a genetikai edzésprogram kapcsán:
- Könnyű-mérsékelten nehéz testmozgás (pl. gyaloglás, kocogás).
- Beton helyett puha, természetes talajon sportoljunk!
- Nyáron gyalogoljunk minél többet mezítláb vagy vékony, puha talpú cipőben!
- Könnyebb és nehezebb edzésnapok váltakozása.
- Heti 1-2 intervallumedzés (intenzív erőfeszítés, pihenéssel váltakozva), másnap pihenőnap könnyű testmozgással.
- Csökkentsük a monotonitást változatos mozgásformákkal – aerob, súlyzó, nyújtó edzés, tánc.
- Őseink nehéz súlyokat cipeltek. A csontritkulás megelőzésére imitáljuk ezt heti 2 súlyzós edzéssel!
- Szüntessük meg a túlsúlyt – ízületvédő és gyulladáscsökkentő célzattal (is).
- A szexualitást az organikus fitneszprogram archetipikus elemének minősíthetjük, mely hozzájárul a jó közérzethez, az élettartam növekedéséhez, az erősebb immunrendszerhez, egyben csökkenti a szív-érrendszeri megbetegedések és a prosztatarák rizikóját.
- Az edzés utáni regenerálódáshoz elegendő alvás, relaxáció és pihenés szükséges.
Forrás: O’Keefe JH, Vogel R, Lavie CJ, Cordain L. – Prog. Cardiovasc. Dis., ford. Mezei Elmira, a teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
