E felvetésekre választ adni néha nem könnyű, sőt végiggondolni is talán kellemetlen, azonban érdemes! Fiatalon mindenki tele van vágyakkal, tervekkel, célokkal, melyek megvalósításához még lendülete is van. Sokan tisztán látják az utat, melyen járni szeretnének, és nagy kérdés, hogy évek, évtizedek múltával ehhez képest vajon merre tartanak.
Ha véghez viszik következetesen, amit terveztek, akkor életük végén visszatekintve kipipálhatják, nyugtázhatják e teljesítményt. Mindez akkor jó, ha ezt nem görcsös ragaszkodással, se jobbra, se balra nem tekintve, más lehetőségeket észre sem véve teszik.
Ha letérnek a megálmodott útról, mert nyitott szemmel járva számukra sokkal kedvezőbb, „testhezállóbb” feladatokkal, lehetőségekkel találkoznak, az is jó – pláne ha ezt saját döntésükből tették, amit hosszú távon is vállalni tudnak, és nem bánnak meg.
A lényeg a kényszer és sodródás helyett a saját döntés, a józan belátás, a célszerű alkalmazkodás. Ha így tettünk, minden rendben van!
Ha azonban nem, akkor fiatalon, egy tudatos döntéssel még könnyen „pályát módosíthatunk”.
A középkorúak már nehezen fordítanak hátat az eddig megtett útnak, az elért eredményeknek. Családfenntartóként az egzisztenciális kérdések is nehezítik az egyéni álmok megvalósítását. Kár azonban kihagyni, hogy legalább hobbiszinten néhány „vágymorzsát” valóra váltsanak, mert ez jelentősen javíthatja életminőségüket, önértékelésüket, boldogságszintjüket.
Amikor már kevesebb van előttünk, mint mögöttünk, akkor sem késő, sőt még inkább kötelező a még elérhető „álom-részek” megragadása! Azon túl, amit az idő múlása, egészségi és anyagi helyzetünk esetleges romlása elvett tőlünk, még biztosan marad valami, amit megélhetünk, kipróbálhatunk, megvalósíthatunk. Lehet, hogy kevesebb a pénzünk, de több a szabadidőnk, amit végre magunkra, álmainkra, maradék vágyainkra szánhatunk.
Ez a korosztály már sokkal pontosabban ismeri, érzi, mit jelent az IDŐ, látta, végigélte annak múlását az elmúlt évtizedek során, így az számukra egyre nagyobb, semmivel nem pótolható ÉRTÉK. Nincs már tehát lényegtelen dolgokra elfecsérelhető idő!
Tiszteljük az IDŐ-t, ami megadatik nekünk, mert véges, és ez az, amivel rendelkezünk! Ne adjuk tehát oda senkinek, semmire, ami számunkra nem igazán fontos, hasznos, értékes!
Kedves Olvasó! Kérem, fogadja e gondolatokat útravalóként a nyárra, és élje meg, használja ki annak minden pillanatát szépre, jóra, értékesre – egyszer ez is elmúlik! Legyen ideje örülni, pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni! Ehhez kínálunk cikkeinkkel sok-sok ötletet, jó tanácsot.
Kérem, azért idősen se bújjon el teljesen a NAP elől – legalább a korai és késői órákban –, mert a szakcikkeinkben leírt negatív hatások mellett a napfény valójában létezésünk egyik kulcsa! Fontos, hogy lehetőleg mindenki részesüljön annak éltető, jókedvre derítő, energiával és D-vitaminnal feltöltő hatásából!
Kutatások bizonyítják, hogy a napfény kerülése fokozza a szív-érrendszeri betegségek gyakoriságát. Mértékletes napozás hatására javul a bőrlégzés, a szívműködés, a belső elválasztású mirigyek, a pajzsmirigy működése, sőt a bőrbetegek (ekcéma, pikkelysömör) állapota is.
Kívánok tehát minden Kedves Olvasónknak csodás, napfényes nyarat és őszt, jó egészséget!
Illésné Hoffer Adrienne