Ha már eléggé elmerültünk a civilizációs nyüzsgésben, és nyugalmat, békét keresünk, menedéket a Természetben lelünk. A kirándulásokra olyan szükségünk van manapság, mint a friss, egészséges táplálékra.
Minél többet és minél kiadósabban kiránduljunk, mert ez legalább olyan fontos higiéniás cselekmény, mint a fogmosás, szájöblítés vagy a tornaóra.
Ne zajosan, tömegbe verődve, hétköznapi témákról tereferélve járjuk az erdőt, észre sem véve a csodát, melyben haladunk, és a cél a vendéglő, ahol jó sört kapni, majd evés, ivás, dohányzás, és irány vissza.
Az igazi kirándulás – még ha többen megyünk is – mindig magányos, egyéni élmény, mely mellett eltörpülnek a „nagy” és „fontos” ügyek, a társadalmi fonákságok, a hétköznapi gondok. Akinek ez az élmény vérévé vált, az tudja, érdemes élnie, az nem fél semmitől, eloszlanak a gondjai, szabad emberré válik!
A közvetlen élmény, az „Istenség ruhájának” tapogatása és csodálata közben az ember élvezi a nagy Egység biztonságát. Ez a leghathatósabb ellenszere a városi természetellenes életmódból származó nyavalyának, idegességnek, kicsinyeskedésnek, hangulattalanságnak.
Ha az ember zavarttá válik, bonyolódik az élete és látszólag nincs kiút, akkor térjen vissza a primitívhez, az egyszerűhöz! Olyan ez, mintha a mellékösvényeken eltévedve visszatérnénk a világos, egyenes erdei útra, hogy onnan újra megkeressük a célunk felé vezető ösvényt. Ezt kell tennie az embernek krízisei idején.
Akit a civilizált élet beteggé tett, akit a szíve kínoz vagy az idegei hajszolnak, akinek a gyomra szenved és a belei fájnak, elsőként ne az ágynyugalomhoz és patikaszerekhez folyamodjék, hanem keresse fel a Természetet, üljön le a patak partjára, szedjen kavicsokat, tanuljon meg nézni és látni, igyék friss vizet, egyék jó, természetes, erőteljes ételeket!
A vándorlás, az időszakos nomádélet, az elevenebb kapcsolat a Természettel elengedhetetlen feltétele az egészség megtartásának. Hiába létesítünk parkokat, sportpályákat, stadionokat! Ezek csak izomkultúrát, versengést, tömeghatást jelentenek, de nem egészséget!
Lélektani és így közvetetten egészségjavító hatása miatt különösen figyelmükbe ajánlom a naplemente csodálatát, mivel az alkonyi színek mélyen belénk nyúlnak, ezért lelki és ideghatásuk révén egészségjavító élményt jelentenek.
Aki belátja, hogy a belső és külső világ egyformán fontos a harmonikus élet kialakításához, az ösztönösen is helyes úton fog járni, és az emberi lehetőségek határai között legjobban tarthatja meg egészségét. Ezt kívánom szívemből minden olvasónak!
Dr. Weninger Antal
(1942 novemberében)
Forrás: Dr. Weninger Antal: Az egészség testi és lelki forrásai című könyve
Springmed Kiadó, www.springmed.hu
