Körülöttünk – közel és távol – észrevehető, szemmel látható változások zajlanak sokféle téren. Ezek egy része nem jó irányú. Bár a folyamatok irányítására nincs módunk, de hatásukat enyhíteni, fékezni vagy befolyásolni már sokkal inkább.
A többségre nem a bőség időszaka köszönt, ezért már megengedhetetlen és felesleges luxus a pazarlás, az igényeket messze meghaladó túlfogyasztás, felhalmozás. Nagyon sokféle erőforrással kell a jövőben észszerű beosztással, tudatos takarékossággal bánnunk.
Olyan újfajta kérdésekre kell választ találnunk, mint például az alábbiak.
- Valóban szükségünk van-e a szokásos mennyiségű fogyasztásra (mindent beleértve), vagy kevesebb is elég lenne?
- Valóban újat kell-e venni használati tárgyainkból, vagy még a régiek is jók, megfelelőek, működnek?
- Tudnánk-e hasznosítani, rendeltetésszerűen használni a körülöttünk felhalmozott, elfekvő tárgyakat?
- Javíthatók-e még a kidobásra szánt dolgok?
- Milyen mennyiségű szemét, hulladék keletkezik rendszeresen életünk, háztartásunk működtetése során?
- Kell-e több helyiségben égnie a lámpának, mint ahol épp tartózkodunk?
- Szükséges-e az egész napunkat végig elemezni este a zuhany alatt – közben bődületes mennyiségű meleg vizet elhasználva –, vagy gyorsabban is tudunk mosakodni?
Ha már a víznél tartunk – mely egy zuhanyozásnál lényegesen súlyosabb kérdés –, a klímaváltozás, a súlyos aszály világszerte egyre több területen okoz természeti katasztrófát. Hazánk a folyók szabályozása óta vízben szegény terület, tizede csaknem sivatag, legnagyobb része aszályos, a talajvíz szintje métereket süllyedt, láthatjuk, a fák tömegesen pusztulnak. Bár ennek felelőssége nem minket terhel, nem szükséges a zuhany alatt hosszan állva (vagy épp saját medencénkben lubickolva) éhező, szomjazó kisgyerekeket vizualizálnunk ahhoz, hogy megérezzük, mi is tehetünk valamit legalább a hiány enyhítése érdekében.
Ez a lényeg: mi mit tehetünk, mit adhatunk hozzá, mivel segíthetünk, hogy élőhelyünk minél kevésbé sérüljön, minél többet megőrizhessen abból, ami számunkra szép, éltető és biztonságos volt eddig. Ha vannak gyerekeink, unokáink, részben a mi felelősségünk is, hogy nekik is legyen hol élni, túlélni!
Igen, a Nagy Egészhez képest porszemek vagyunk, de mindannyian tudunk villanyt leoltani, vizet spórolni, otthonunkban áttekinthető rendet tenni, leltározni, hogy lássuk, mi mindenünk van, ami jó, még használható vagy segítségként másoknak átadható.
Tudunk a kertünkben, ennek híján a környező természetben (egy árnyékot adó fa közelébe) az őszi esők folyamán (nem tavasszal) gyorsan növő, igénytelen, szárazságtűrő, később saját lombjával árnyékot adó, a környezetében hűvösebb mikroklímát teremtő fákat ültetni minél nagyobb mennyiségben. E növekvő facsoportok „megmenthetik” a pusztulástól a környezetükben növő facsemetéket, bokrokat, a kiégett füvet és az állatokat, melyek számára utóbbiak jelentenék a táplálékot, a túlélést.
Még nagyobb segítség, ha ezek az egyszerű fák gyümölcsöt is teremnek (pl. eperfa, ringló, ún. potyószilva, vadkörte), így élelemmel és folyadékkal is szolgálhatnak embernek, állatnak.
Közösségek számára pedig nagy előrelépés lehet a most szabályozott mederben rohanó patakok régi, kanyargós medrének és elágazásainak helyreállítása, ezzel a víz megőrzése a helyi környezet számára.
Tartsuk életben a Természetet saját érdekünkben is! Ez előrelátó, bölcs befektetés, egyben emberséges „szolgálat”.
Kedves Olvasó, a magunk részéről magazinunk cikkeivel szolgáljuk az Ön egészségét, hogy minél többet tehessen annak megőrzésére vagy helyreállítására, illetve mások és egész környezete megsegítésére.
Illésné Hoffer Adrienne
