A nyugati orvoslás az elhízást egyrészt betegségnek nevezi, másfelől a betegeket hibáztatja a túlevésért. Jó okunk van azt állítani, hogy az elhízás valóban betegség, de nem a túlevés vagy a mozgáshiány okozza, legalábbis az elhízottak jó részénél.
Nem hivatkozhatunk arra sem, hogy a természeti népek azért karcsúak, mert keveset esznek és sokat mozognak. Amikor egy természeti nép áttér a nyugati étrendre, csúnyán elhíznak és 30-50%-ban cukorbetegek lesznek. Vajon a nyugati étrenddel együtt egyből mohókká és lustákká válnának?
A kutatók már az 1870-es években kimutatták, hogy 100 elhízottból 40 valóban nagyevő, de 50 abszolút mértékletesen, 10 pedig kifejezetten korlátozó módon táplálkozik.
A 18-19. századig a kövérség csak a felső osztályokat jellemezte, ma viszont az elhízottság az alsóbb osztályokban gyakoribb. Azt még elhihetnénk, hogy régen a szegények éheztek, a gazdagok meg dőzsöltek, de mégsem gondolhatjuk, hogy most meg a gazdagok éheznek. A 19. század közepéig-végéig ugyanis mást ettek a szegények és a gazdagok, aztán fordult a helyzet, most a szegények eszik azt, amit a gazdagok már kevésbé fogyasztanak.
Az elhízásjárvány a statisztikák szerint a 19. század végén kezdődött, akkor még a lakosságnak csak 5%-a volt elhízott, majd ez az arány minden tíz évben további 4-5%-kal nőtt. Az 1960-70-es évektől már nem annyira az elhízottak száma, mint az elhízás súlyossága nőtt, és rohamosan gyarapodott az elhízott gyerekek száma is.
A különféle, nyugati típusú fogyókúrás módszerek klinikai vizsgálata rámutat, hogy ezekkel mindig csak átmeneti fogyás érhető el. Az utánkövetés során a páciensek villámgyors visszahízása jellemző.
Hasonlóan sivár a helyzet a fokozott fizikai aktivitásra épülő fogyasztó módszerekkel. Az emberi szervezet hihetetlen energiatakarékosan működik, nagyon sok erőkifejtés is meglepően kevés energiát használ el, és ráadásul az emberek a fizikai terheléstől nagyon megéheznek.
A bélflóra és az elhízás
Újabb kutatások bebizonyították, hogy az elhízott emberekben a bélflóra kóros irányba változik. A bélflóra összetétele határozza meg, hogy adott mennyiségű ételből mennyi energiát tudunk nyerni.
A rendszeresen fogyasztott táplálék meghatározza a bélflóra baktériumtörzs-összetételét. Akinek a bélflórájában az elhízást okozó baktériumtörzsek (Firmicute törzsek) vannak túlsúlyban, az sok kalóriát képes kivonni még az egyébként emészthetetlen táplálékanyagokból is. Ez a típusú bélflóra már jóval kisebb fogyasztás mellett is képes fenntartani az elhízást. Emiatt lehet sikertelen a nyugati típusú étrend mellett fogyást elérni.
Hogyan lehet mégis fogyni?
A 20. század táplálkozásának történetéből egyértelmű a következtetés, hogy az elhízást csakis a finomított szénhidrátok fogyasztásának köszönhetjük.
Igen sok vizsgálat hasonlította össze a lowcarb (alacsony szénhidrát, magas zsír és fehérje), illetve a nyugati étrend (alacsony zsír, normál fehérje, magas szénhidrát) fogyasztó hatását. A vizsgálatok során az alacsony szénhidráttartalmú étrenden élők bármennyit ehettek, míg a nyugati étrenden élőknek szigorúan maximálták az ételmennyiséget.
Ennek ellenére mindig a lowcarb került ki győztesen, hiszen egyáltalán nem tartalmaz finomított, nagy keményítő tartalmú szénhidrátokat, csak lassan felszívódó, növényi eredetűeket.
Nem korlátozzák a zsírt, hiszen az nem oka a szív- és érrendszeri betegségnek, emellett magasabb fehérjefogyasztást ajánlanak, mert a szervezetünk evolúciós történetünk miatt egyszerűen többet igényel.
Az elhízás oka tehát a finomított szénhidrát, és ezért minden olyan étrend fogyáshoz vezet, amely ezt nem tartalmazza. Fontos kihangsúlyozni, hogy fogyás alatt csak a zsírok fogyását kell érteni, fehérjedús táplálkozás mellett az izomzat nem csökken.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
