Őrizzük meg a múltból, ami érték! Nem a szigetelés nélküli, korszerűtlen fűtésű kidőlt-bedőlt viskókra gondolok, ahová a csukott ablakon át is besüvít a szél, vagy az elnyűtt, agyonmosott ruhadarabokra, hanem arra a sok lábon álló, hagyományokra támaszkodó megtartóerőre, mely a régiek számára bizonyosságot, stabilitást, az élet dolgaihoz fűződő – megkérdőjelezhetetlen – bizalmat adta. Nem külsőségekről beszélek tehát, hiszen azok régen – a legtöbbek számára – igen szerények voltak, sokkal inkább a belső stabilitásról, a feltétlen bizalomról, mely megrendíthetetlen tartást ad az embereknek.
Mindez szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk nyugodt szívvel – netán még derűvel is – elfogadni azt, amin nem tudunk változtatni. Nagy kérdés persze, miről hisszük azt, hogy nem változtatható, jobbítható. Milyen közel vagy távol van az a határ, ahol feltesszük kezünket, megadjuk magunkat, illetve, hogy ezt a vonalat felelős döntéssel, avagy egyszerű vállrándítással húztuk-e meg.
Legyünk aktívak, tegyünk tehát addig, amíg a dolgokon változtatni, javítani tudunk, örüljünk az elért eredményeinknek, ne utólag háborogjunk, elégedetlenkedjünk azért, amihez semmit nem tettünk hozzá, mert nálunk a „bebetonozott” kategóriában szerepel az adott dolog. Ez esetben őrizzük meg nyugalmunkat, lelki békénket, melyre oly nagy szükség van a mai rohanó, bizonytalanságokkal terhelt világban. Az ünnepek közeledtével gondoljuk végig, hogy saját életünkben mi jelenti az ünnepet, s az elmúlt év során hány ilyen ünnepnapban volt részünk, illetve hányat teremtettünk saját magunk számára.
Más-más jelenthet számunkra örömet, kikapcsolódást, testi-lelki feltöltődést, szintén mást tekintünk „különleges eseménynek”. Nagy kérdés, hogy az év 365 napjából vajon hány nap volt/lesz különleges, a hétköznapokból kiemelkedő, azoktól eltérő, melyekre utólag kellemes érzéssel tekinthetünk vissza. Szorítkozhatunk persze szigorúan az ünnepekre, de miért ne engednénk meg magunknak ennél több örömforrást, gyakoribb okot a kellemes, emlékezetes pillanatok, órák, napok megélésére.
Sokfélék vagyunk, év végi számadásként visszatekintve lesz, aki terített asztal melletti családi, baráti találkozókra emlékszik majd, mások a gyerekekkel, unokákkal együtt töltött vidám órákra, vagy szép kirándulásokra, csodás utazásokra, különleges programokra, koncertekre, fesztiválokra, a legjobb barátnőkkel, barátokkal folytatott őszinte, mély beszélgetésekre, esetleg bevackolós, filmnézős estékre, melyekre a téli hidegben ismét lehetőségünk nyílik.
Mindegy, mi jelent számunkra örömet, mi lehet kellemes, felemelő vagy vidám élmény, mely visszatekintve, erőforrásként szolgálhat számunkra bármely élethelyzetben. Fontos erőforrásaink emellett még az emberi tartást, hitet, az életbe vetett bizalmat erősítő hagyományaink, mindaz, amit elődeinktől kaptunk, tanultunk – becsüljük meg őket! Lehetőségeink szerint teremtsünk, gyűjtsünk e mellé minél több élményt, sok apró „ünnepet”, amire talán az év végi időszak is számos lehetőséggel szolgál majd.
Meghitt, békés ünnepeket, egészségben töltött téli hónapokat kívánok!
Illésné Hoffer Adrienne
