Elvárásaink sokféleképpen befolyásolhatják mentális és fizikai jóllétünket – megváltoztatva érzékelésünket, a táplálkozásra, testmozgásra és stresszre adott biológiai válaszainkat, valamint kognitív képességeinket. Az a tény, hogy a hiedelmeink éveket adhatnak vagy vehetnek el az életünkből, sok mindent új megvilágításba helyez.
Számos tudós arra a következtetésre jutott, hogy saját meggyőződéseink – például az öregedési folyamatról – ugyanolyan fontosak lehetnek hosszú távú jóllétünk szempontjából, mint a tényleges életkorunk.
Elsőként Ellen Langer a Harvard Egyetemen végzett ilyen irányú kísérletet: idős emberek a korábbi környezetbe helyezve visszafiatalodtak mintegy 20 évet.
Becca Levy (Yale School of Public Health) vizsgálatában több mint ezer 50 éves embert kérdeztek meg, hogy mennyire értenek egyet az alábbi állításokkal:
- Ugyanannyira lendületes vagyok, mint tavaly.
- Ahogy öregszem, egyre kevésbé vagyok hasznos.
- A dolgok egyre rosszabbul mennek, ahogy öregszem.
A válaszok alapján két csoportra osztották a résztvevőket – az öregedésükről pozitívan és negatívan vélekedőkre –, majd évtizedeken át vizsgálták a csoportok egészségét és halálozási kockázatát. Megállapították, hogy a „pozitívak” csoportjában átlagosan még 22,6 évig, míg az öregedéshez negatívan állók átlagosan csak 15 évig éltek – a különbség kb. 7,5 év.
Ha egy eddig ismeretlen vírus több mint hét évvel rövidítené meg az emberek életét, jelentős erőfeszítéseket tennénk a gyógymód kutatására. Jelen esetben viszont az ok az idősödés társadalmi szintű negatív megítélése, ami gyors védőoltással vagy tablettával nem orvosolható.
Egy másik hosszú távú vizsgálatban fiatalabbakat kérdeztek: egyetértenek-e azzal, hogy az idős emberek tehetetlenek. A fiatalon adott válasz 38 évvel később (!) összefüggött olyan betegségek kockázatának növekedésével, mint a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a stroke, az Alzheimer-kór és általában a memória romlása.
E kutatások azt mutatják, hogy a betegségeket előidéző biológiai kockázati tényezőkhöz képest a saját gondolataink legalább akkora, ha nem nagyobb hatást gyakorolnak e téren. A Whitehall-vizsgálatból kiderült: akik úgy vélték, hogy az öregkor már hatvanévesen kezdődik, azokat fiatalabb korban érte az egészségromlás, kb. 40%-kal nagyobb valószínűséggel betegedtek meg szívkoszorúér-betegségben, mint azok, akik szerint az időskor hetven felett kezdődik.
Az idősekkel kapcsolatos negatív nézeteinket fiatalkorunkban vesszük fel, amikor azok kezdetben nem ránk, hanem más emberekre vonatkoznak. Aztán elérünk egy mérföldkőnek számító kort – nyugdíjba vonulunk vagy megőszülünk –, ami arra késztet, hogy rájöjjünk, saját korábbi hiedelmeink már ránk is vonatkoznak. Ezen a ponton elkezdjük megélni az önbeteljesítő jóslatot, a sztereotípiák „testet öltenek”, ezért elhagyjuk magunkat, és ezzel előidézzük fizikai és kognitív hanyatlásunkat.
Vajon miért van az, hogy az alacsonyabb szubjektív életkorú emberek általában jobb fizikai és mentális egészségnek örvendenek? Főként azért, mert olyan dolgokat csinálnak (pl. rendszeres sport), ami valóban lassítja az öregedést.
Talán még nem késő döntenünk arról, miben tudunk és miben szeretnénk hinni, melyik csoporthoz szeretnénk tartozni, milyen jövőt szánunk magunknak.
Itt a tavasz, és vele a megújulás, vegyünk fel tehát napi programunkba – önmagunkkal kapcsolatos – új (pozitív) gondolatokat, alakítsunk ki új, életet támogató szokásokat a hosszabb és egészségesebb élet érdekében!
Forrás és hivatkozások: David Robson – The exptectation effect. The Super Agers, book excerpt. Henry Holt and Co. 2022. ford. Szendi Gábor, a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
