A tüdőgyulladás már a COVID előtti időkben is az egyik leggyakoribb, esetenként halállal végződő betegségnek számított, különösen az idősek és a kisgyermekek körében.
A tünetek általában arra is utalnak, hogy milyen kórokozó lehet a háttérben. A klasszikus, felsőlégúti fertőzések nyomán kialakult tüdőgyulladásnál fontos információt ad az ún. hallgatózási lelet, amikor a tüdőt hallgatva az orvos hóropogás-szerű zörejt hall főként belégzésnél. Más-más tünetek figyelhetők meg egy klasszikus vírus okozta tüdőgyulladásnál és az atípusos betegségnél is. Ez utóbbinál a betegnek viszonylag alacsony a testhőmérséklete, nincs kiugró láz, inkább csak hőemelkedés, rossz közérzet, hosszan elhúzódó köhécselés jelentkezik.
Vírus, baktérium vagy gomba jelenléte nélkül is kialakulhat tüdőgyulladás, ez elsősorban az ágyban fekvő idős, gyenge betegekre jellemző. A hanyatt fekvésnél a háti területen összenyomódik a tüdő, csökken a keringés és az oxigenizáltság, emiatt a tüdő saját flórájában is jelenlévő kórokozók elszaporodnak, így alakul ki a gyulladás.
Míg az egészséges tüdő mikrobiomja védőrendszert képez a külső támadásokkal szemben, addig egy legyengült beteg védekezőképessége jelentősen csökken. A gyenge immunrendszerű embereknél és az idős betegeknél jóval gyakoribb a tüdőgyulladás, nekik érdemes megfontolni a tüdőgyulladás elleni védőoltás beadatását.
A dohányosok is a fokozott kockázati csoportba tartoznak, mert náluk eleve kockázati tényező a krónikus hörghurut.
Tüdőgyulladás gyanúja esetén a tüdő állapotát javasolt képalkotó eljárással is megvizsgálni a pontos diagnózis érdekében.
A felsőlégúti fertőzésből kialakuló tüdőgyulladást antibiotikummal kezelik, emellett szükség lehet hörgőtágítóra, keringésjavítóra, váladékoldó és köhögéscsillapító szerekre, illetve vitaminokra, melyek az immunitást, a gyógyulást nagyban befolyásolják. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy például a COVID fertőzés súlyossága összefüggést mutat a D-vitaminhiány mértékével.
Dr. Patai Valentina
tüdőgyógyász szakorvos
Affidea Magyarország
