Sovány egér, kövér egér
Sokan panaszkodnak arra, hogy bármit is tesznek, nem tudják eltüntetni a plusz kilóikat. Joan Borysenko biológus szerint a választ a bélrendszerünk állapotában kell keresni.
A Nature folyóiratban korábban megjelent egy tanulmány, melyben kimutatták, hogy a sovány és az elhízott egerek bélbaktérium-populációja eltérő. Bebizonyították, hogy a Firmicutes nevű baktériumtörzs okozta az elhízást, és nem az elhízás változtatta meg a baktériumtípusok arányát. Amikor a tudósok pufók egerekből átültették ezt a baktériumtörzset sovány egerek bélrendszerébe, azok mindössze 10-14 nap alatt meghíztak.
Ilyen „takarékos” Firmicutes baktériumok nemcsak az egerekben, hanem egyes emberekben is élnek. Ezek olyan ritka anyagcsere-képességgel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a rostos növényzetben található összetett cukrokat is megemésszék, tehát képesek kalóriát kivonni a számunkra emészthetetlen ételekből is. Jó barátok tehát abban az esetben, ha éhínség idején csak olyan rostos dolgokkal tudjuk megtölteni a gyomrunkat, mint a levelek, a növényi szárak vagy akár a fakéreg.
Egy másik kutatásban olyan egypetéjű ikerpárokat vizsgáltak,akik közül az egyik vékony, a másik elhízott volt. (Az ikerpárokban az anyagcserére ható gének megegyeznek.)
Amikor a sovány ikertestvér bélflóráját steril környezetben nevelt egerekbe ültették át, azok soványak maradtak. Amikor azonban a steril környezetben nevelt sovány egerek az elhízott ikertestvér bélflóráját kapták, ők is elhíztak.
Dr. Patrice Cani professzor laboratóriuma a bélbaktériumok, az anyagcsere és az elhízás közötti kölcsönhatást vizsgálta. Amikor elhízott egerek rostban gazdag prebiotikumot kaptak, egy baktériumfaj, az Akkermansia muciniphila száma jelentősen megnőtt. Ennek eredményeként a rágcsálók testzsírjuk közel felét veszítették el anélkül, hogy étrendjük megváltozott volna. Inzulinrezisztenciájuk is megszűnt.
Együnk több rostot!
A Bifidobaktériumokazanyagcsere hősei. Ők szintetizálják a rövid szénláncú zsírsavakat, amelyek táplálják a bélhámot és védenek a szivárgóbél-szindróma ellen. Táplálásukhoz rostokra, prebiotikumokra van szükség, amelyek többek között a hagymafélékből, a pitypang zöldjéből, cikóriagyökérből és olyan gumós növényekből származik, mint a csicsóka. Ilyen és hasonló rostokból sajnos nagyon keveset fogyasztunk! Ezek krónikus hiánya a szervezetben jelentős szerepet játszik az elhízás és összességében a metabolikus szindróma járványos terjedésében.
Testünk jelentős arányban éhes bélbaktériumokból áll. A jótékony baktériumok számát olyan élelmiszerek fogyasztásával növelhetjük, melyek prebiotikumokban gazdagok.
Nem csak magunkat etetjük! A 100 trillió baktériumért is táplálkozunk, amelyek szerves részét képezik annak, akik vagyunk. Az, hogy az általunk választott táplálékokkal milyen fajta baktériumokat etetünk, s ez által melyek szaporodnak el, nagy hatással van az anyagcserénkre, a fizikai és még a mentális egészségünkre is.
Baktériumok, szivárgó bélrendszer és depresszió
A szorongás, a depresszió, az autizmus spektrumzavarok (ASD), a figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar (ADHD), a skizofrénia és számos neurológiai, mentális és hangulati zavar legalább részben a bélbaktériumainkkal függ össze. Ha gyermekeinket ultra feldolgozott élelmiszerekkel tápláljuk, szivárgóbél-szindróma alakulhat ki náluk.
Az „ezredfordulósok” (1977–1992 között születettek) a közelmúlt történelmének legstresszesebb, legdepressziósabb, legszorongóbb generációjának számítanak. Persze sok más stressz is éri őket, hiszen a kiszámíthatatlan változások és az elektronikus kommunikáció világában élnek. De a fiatalabb generációk is áldozatai az egészségtelen ételeknek.
A rostok új nézőpontból
Minden növényi élelmiszer tartalmaz rostot. A növény bármely része, amely nem emészthető és nem szívódik fel a vékonybélben, azt – a vastagbélbe kerülve – hasznos baktériumaink lebontják és felhasználják saját növekedésükhöz, valamint energiává alakítják számunkra.
Ahogyan az embereknek is egyéni anyagcsere-szükségleteik vannak, úgy a különböző baktériumtörzsek is különböző típusú rostokon élnek jól. Ezért a zöldségek, a gyümölcsök és a magvak sokfélesége elősegíti a baktériumok egészséges növekedését. Sajnos a legtöbb nyugati típusú étrenden élő ember bélflórája szánalmas árnyéka annak, amilyen egészséges körülmények között lehetne. Egy átlagos felnőtt mindössze 12-15 gramm rostot fogyaszt naponta. A néprajzi és fosszilis leletek, valamint a kortárs vadászó-gyűjtögető népek adatai alapján az ideális rostfogyasztás napi 100 gramm lenne.
Az ideális alak és testsúly elérésének és megőrzésének tehát egyik alapfeltétele az egészséges, változatos összetételű bélflóra kialakítása, fenntartása magas rosttartalmú, teljes értékű, növényi élelmiszerek rendszeres fogyasztásával.
Forrás: Joan Borysenko: Why you can’t lose weight. WDDTY, 2014.09 – ford. Szendi Gábor, a teljes cikk és a szakirodalom a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
