Még mindig kalóriákat számolgatunk, pedig ennek kevéssé van köze a tápanyagok valódi energiatartalmához. Egyrészt minden tápanyag lebontásához a szervezet energiát használ fel, így hiába nagy kalóriatartalmú a zsír vagy a fehérje, mégsem hizlalnak, mert lebontásukhoz sok energia kell, mellesleg nem serkentik a zsírlerakódást. A másik fontos tényező, amit figyelmen kívül hagynak, hogy a bélflóra típusa alapvetően meghatározza, mennyi energiát tud a szervezet kivonni a tápanyagból.
A bélflóra egy sajátos szerv, amelyben nem véletlenszerűen találhatók különféle baktériumfajták. A baktériumtörzsek és nemzetségek rendszert alkotnak, melyet METAGENOM-nak nevezünk. Ebben az egyént jellemző táplálkozási szokások tesznek bizonyos törzseket uralkodóvá. A baktériumok között az élelemért folyó versenyben a domináns törzsek kiszorítanak bizonyos törzseket, másokat viszont támogatnak, mert együttműködnek, vagy mert táplálkozásuk melléktermékét más baktériumfajták jól tudják hasznosítani.
Az emberekben általában 2-3 bélflóratípust különböztetünk meg, melyek hűen visszatükrözik az őket tápláló étrend összetételét.
▶ Az 1. típusban a Bacteroidesek a dominánsak: jól emésztik a cukrokat, a fehérjét és zsírt. Támogatják a Firmicutes törzs tagjait (Lactobacillus és Clostridiales), melyek szoros kapcsolatot mutatnak az elhízással. A nyugati étrenden élőkre általában ez a típus, a Bacteroides + Firmicutes dominancia jellemző.
▶ A 2. típusnál a Prevotella nemzetség a domináns. Ezek a baktériumok képesek az emészthetetlen különféle növényi összetevőkből (hemicellulóz, poliszacharidok stb.) az ember számára hasznosítható zsírsavakat előállítani. Az afrikai Burkina Faso-beli falusi gyerekek fő eledele a durván őrölt kölesből és cirokból készült étel. Bélflórájuk 53%-át a Prevotella nemzetség alkotja.
Összehasonlításként: a velük azonos korú olasz gyerekekben ez a nemzetség hiányzik, és a Firmicutes fajok alkotják bélflórájuk 51%-át, ennek megfelelően sok közöttük a túlsúlyos gyerek.
Érdekes eredményre jutott a hadza népcsoport, illetve a Burkina Faso-beli gyerekek vizsgálata. A nyugati kultúrában nagyra értékelt Bifidobaktériumok, amelyek szoptatáskor népesítik be az újszülöttek bélrendszerét és felnőttkorban is komoly részét képezik a nyugati ember bélflórájának, a felnőtt hadzáknál teljes mértékben hiányoznak, és a vizsgált afrikai gyerekeknél is csupán 2-3 éves korig voltak kimutathatók, a nagyobb gyerekekből már hiányoztak. E tekintetben elgondolkodtató, mennyi haszna van a laktobacilus tartalmú készítményeknek. (A Lactobacillus sakei és a reuteri hízásra hajlamosít, míg a Lactobacillus rhamnosus, casei és gasseri csökkenti a testsúlyt és a vércukorszintet.)
▶ A 3. típusban a Ruminococcus nemzetség a domináns. Ezek a baktériumok az emésztésnek ellenálló keményítőket és a cellulózt is képesek lebontani. Ilyen baktériumokból sok található a hadzák bélflórájában. Egy vizsgálatban az emészthetetlen keményítők fogyasztását követően, már 3-4 nap alatt felszaporodtak a Ruminococcus nemzetségbe tartozó baktériumok a nyugati étrenden élő vizsgálati személyeknél is.
Mivel a bélflóra összetétele jelentős befolyást gyakorol az immunműködésünkre, megváltozott, „modern” étrendünk nyomán megjelennek a különféle allergiás és gyomor-bélrendszeri betegségek – például reflux, Crohn, irritábilis bélszindróma –, illetve az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a vastagbélrák stb.
Az előző lapszámban olvashatták a „sovány egér – kövér egér” párhuzamát felvonultató tanulmányt, így itt emlékeztetőül csak néhány gondolat: a genetikailag teljesen azonos ikerpárok vizsgálata is mutatta, hogy az elhízásban a bélflóra nagyobb szerepet játszhat, mint a gének. Elhízott anyáknak pedig azért lesz várhatóan elhízott utódja, mert születéskor a gyermek az anya bélflóráját örökli.
Fontos megemlítenünk, hogy elhízás esetén általában magas a bélflórában a metántermelő baktériumok száma is. Ezek lassítják a tranzitidőt, így kb. 10%-kal növekszik a táplálékból az energiafelvétel. Mindez éhínség idején örvendetes, de modern viszonyaink között tovább növeli az elhízás kockázatát.
Ne feledjük, a szénhidrátszegény, rostban gazdag fogyókúra a bélflórát is megváltoztatja, tehát a fogyás szempontjából nem a kalóriatartalom, hanem az étrend összetétele a döntő.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk a tények-tevhitek.hu oldalon olvasható.
