Prof. Dr. Gerald Hüther agykutató a „Schule im Aufbruch” (Átalakuló Iskola) kezdeményezés egyik alapítója, tagja volt Angela Merkel kancellár azon 6 fős szakértői csoportjának, mely tanácsokat fogalmazott meg a tanulás jövőjét illetően.
Véleményük szerint az iskolákra kellene bízni, hogy helyben, saját maguk alakíthassák ki a tanuláshoz alkalmas iskolai „légkört”, ami meghatározza a benne kialakuló kapcsolatok minőségét is. Hüther professzor kutatási eredményei alapján azok a szociális tapasztalatok, melyeket a gyerekek a saját világukba való „belenövés” kapcsán szereznek, idegi hálókat alakítanak ki az agyban. Ebből fakadóan egy ember agya mindig az embertársaival való kapcsolatokban szerzett tapasztalatok végeredménye. Nem mindegy tehát, milyen kapcsolati és tanulási kultúra jellemzi a társadalmat, melyben a gyermekek agya fejlődik. A kutatók felismerték, hogy minden élő rendszer – így az agyunk is – önrendező folyamatban fejlődik. Azok az idegi kapcsolódási minták stabilizálódnak, melyeket az adott gyermek intenzíven használ, hiszen az ezekhez kapcsolódó képességek számára fontosak. A többi kapcsolódási lehetőség – mely az agyban ugyanúgy rendelkezésre áll, és ennek az óriási potenciálnak a részét képezi – fokozatosan gyengül.
A társadalomban bizonyos képességek fontosabbak és értékesebbek, mint a többi. Jelenleg ilyen például az analitikus és kognitív gondolkodás képessége. Vannak olyan gyermekek, akik kitűnő kézügyességgel bírnak, míg mások különösen jól uralják a testüket, esetleg különösen finom érzékelésre képesek. Ámennek semmi jelentősége, ha egyetlen adottságot az összes többi fölé helyezünk. A mai iskolákban ilyen követelmény, hogy az ott nyújtott tudásanyagot minél gyorsabban elsajátítsák, és vizsgahelyzetekben azt hibátlanul visszamondják. 50 év múlva talán más fogalmaink lesznek a tehetségről…
Valójában az elsajátítandó tudásanyagnak kellőképpen izgalmasnak kellene lennie ahhoz, hogy a középső agy érzelmi központjai aktiválódjanak. Csak ilyen esetben kerül sor az ún. neuroplasztikus hírvivő vegyületek kiáradására, melyek támogatják az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakítását, megerősödését, úgy hatnak az agyra, mint egy tápoldat. Az érzelmi aktiválódás egyébként akkor is létrejöhet, ha a gyermek szereti a tanítóját.
Az iskolai tananyag jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelem miatt létrejött érzelmi aktivitásban is megtanulható. Ez esetben a gyermek gyakorlatilag betanítási és idomítási kísérletek tárgyává válik.
A félelem állapotában nem tudunk kreatív gondolatokat szülni, tanulásról már nem is beszélve – ilyenkor szó sincs a képességek kibontakoztatásáról, fejlesztéséről.
Kezdetben minden kisgyerek rendkívül motivált a világ felfedezésében, azaz a tanulásban. Annyira tudnak lelkesedni, hogy agyukban 2-3 percenként szabadulnak fel az említett vegyületek, a tanulás agyi tápoldatai. Erre egy átlagos felnőtt esetében évente (!) 2-3 alkalommal kerül sor.
A gyermekek addig képesek szabadon és lelkesen tanulni, amíg maguk dönthetik el, mit szeretnének felfedezni, alkotni, elsajátítani. Később megtapasztalják, hogy sok olyan dolgot kell tenniük, amit mások akarnak, közben pedig egyre inkább az értékelések, jutalmazások és büntetések tárgyává válnak. Legtöbben találnak is megoldást, bár ez nem az, amire a szülők és tanárok vágynak. Céljuk már nem a tanulás, hanem minél több jutalmat (jó jegyet) bezsebelni, illetve a büntetéseket megúszni. Ezt a működési metódust sokan felnőttkorban is alkalmazzák.
Forrás: Prof. Dr. Gerald Hüther–Alphabet–Angst oder Liebe, ford. Rémán Izabella,
https://www.gerald-huether.de/
https://gyermekkorokologiaja.com/
