Az Egyesült Államokban a második leggyakoribb halálok a daganatos betegség.
A vizsgálatok szerint azok, akiknek szervezete nagyobb mértékben sérült, „elhasználódott” az évek során felhalmozódó stesszterheléstől – amit szaknyelven allosztatikus terhelésnek neveznek –, 2,4-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg rákban, mint a nyugodtabb életet élők.
A szervezetben a külső stresszorokra adott válaszként növekszik a kortizol stresszhormon szintje, majd a nyugalmi állapotba visszatérve a hormonszint csökken.
Krónikus stressz, folyamatos pszichés terhelés esetén, amikor a szervezet soha nem tud visszatérni a nyugalmi állapotba, idővel a biológiai elhasználódás jelei mutatkoznak – magyarázza Dr. Justin Xavier Moore, a Georgiai Rákközpont epidemiológusa.
A kutatók 1988–2019 között a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozás-vizsgálati Felmérésben (NHANES) 41 ezer résztvevő adatait dolgozták fel. Visszamenőleg kiszámították a résztvevők allosztatikus terhelését a testtömeg-index (BMI), a szisztolés és diasztolés vérnyomás, illetve a koleszterin, a hemoglobin, az albumin, a kreatinin és a C-reaktív protein szintje alapján (utóbbi a szervezet gyulladás-szintjét mutatja).
A kutatók azt tekintették magas allosztatikus terhelésnek, ha a kiszámított érték 3 felett volt.
A Nemzeti Halálozási Index alapján azonosították, hogy a résztvevők közül kik és mikor haltak meg rákban a vizsgálat 31 éve alatt.
Ennek alapján vizsgálták meg, hogy milyen hatással van a magas allosztatikus terhelés a daganatos betegség miatt bekövetkező halálozásra, és azt is, hogy vajon mutatkozik-e különbség e téren az életkor, a nem és egyéb tényezők tekintetében.
Magas allosztatikus terhelés
Egyértelműen megállapították, hogy a magas allosztatikus terhelést viselők 2,4-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg rákban, mint az alacsonyabb értékkel rendelkezők. Ez általánosságban mindenkire igaz, a további befolyásoló tényezők – például életkor, nem, szociális helyzet, jövedelmi viszonyok, iskolázottság – figyelembevétele nélkül.
Amennyiben az idősebb életkort is figyelembe vesszük, az értékek tovább növekednek.
Mindenképp meghatározó a környezet, melyben élünk és dolgozunk, illetve az, ahogyan magunkkal bánunk. Vajon hajlamosak vagyunk-e arra, hogy rendszeresen túlterheljük magunkat, és azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk ennél jóval több munkát is elvégezni? Cserébe pedig hajlamosak vagyunk-e a plusz munkához szükséges időt elvenni az énidőből, azaz a pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre fordítható órákból?
Amennyiben igen, mindez jelentősen növelheti a stressz-szintet, ami fokozhatja a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát, illetve a halálozás valószínűségét – magyarázza Dr. Moore.
Amikor a vizsgálat során figyelembe vettek olyan egyéb tényezőket is, mint a nem, illetve az iskolázottsági szint, az adatokban további 21%-os növekedést mértek.
Amikor egyéb kockázati tényezők alapján is kategorizáltak, azaz a kutatók figyelembe vették például a dohányzást, a korábbi esetleges szívroham, szívelégtelenség vagy daganatos diagnózist, a mért értékek további 14%-kal növekedtek. A tudósok úgy vélik, a jövőben szükséges lesz a krónikus stressz és a daganatos halálozás összefüggésének további vizsgálatára a pontos mechanizmus megértése érdekében.
Felhívják ugyanakkor a figyelmet, hogy mindenki időben tegyen a jelenleginél nagyobb lépéseket saját stressz-szintje és allosztatikus terhelése jelentős csökkentésére, az egészségben töltött, hosszabb élet érdekében.
Forrás: https://www.independent.co.uk/life-style/chronic-stress-cancer-death-risk-b2222830.html
