Igen, vannak dolgok, amik már elmúltak és tényleg nem bepótolhatók. Ilyenek például
- a diákkori csínytevések,
- egy elrontott kamaszkori randi (amit érett fejjel már másként tennénk),
- a késő éjszakáig tartó tombolás egy koncerten vagy házibulin (amire az „örökifjak” akár most is vállalkoznak),
- az esetleges iskolai lógás, a tanulás elhanyagolása (most már szorgalmasabb diákok lennénk, bár tanulni sohasem késő).
Ezeket most gyermekeinknek van lehetősége – nálunk talán jobban – csinálni.
Idetartoznak még esetleg a gyermekvállalás vagy a kicsik nevelése során elkövetett esetleges hibák. Ezeket – ha szerencsénk van –, módunk lehet unokáink esetében pótolni, javítani.
Ne feledjük azonban, hogy ott már nem mi vagyunk a főszereplők, csak a segítők! Tehát ha bármivel nem értünk egyet, ne akarjuk ez ügyben megváltani a világot! Fogadjuk el, hiszen ez már nem „a mi körünk”, és persze a felelőssége se a miénk.
Szerencsére nem tartoznak e körbe a fiatalon pályaválasztással, esetleg a párválasztással kapcsolatosan elkövetett mulasztásaink, hibáink. Sokan menet közben korrigálják ez ügyben felismert tévedéseiket, hiszen ma már nem vagyunk egész életre összeláncolva egy számunkra elviselhetetlen társsal. Sokan középkorúan vagy még később találják meg igazi társukat, akivel hátralévő életüket békében és boldogságban leélhetik.
Ne adjuk fel tehát a keresést, ha valamilyen okból egyedül maradtunk – részletesen írunk arról, hogy miért is fontos ez!
Az életpálya, a munka terén egyre többen épp az életközéphez érve teszik fel maguknak a kérdést: vajon jó úton haladnak-e, vajon ezért jöttek és ezt akarták megvalósítani, avagy az eddig végzett feladat lezárult, elfogyott, megvalósításra került, esetleg eddig is „vakvágány” volt. Ez épp egy olyan terület, melyre teljesen igaz, hogy: még nem késő!
Nagyon sok középkorú látja be, hogy ideje váltani! Elfásult, belefáradt, kimerült az eddig végzett munkától, melynek gyakran már értelmét sem látja. Aki ilyen esetben – fejét igába hajtva, valamilyen okból marad – vélhetően nem számíthat jobb és könnyebb hétköznapokra, örömteli változásra.
Aki – gondosan mérlegelve – továbblép, és elhiszi, hogy még nem késő, egy újabb esélyt kapaz élettől, teli kihívásokkal, fejlődési lehetőséggel. Ehhez persze sok-sok tanulás, szorgalom, alázat és kitartás szükséges, hiszen ha „mesterek” is vagyunk a régi területen, az újon gyakran csak kezdő tanulók leszünk. Mindez azon is múlik, hogy csak kisebb pályamódosítás vagy teljesen új, számunkra eddig ismeretlen terület mellett döntöttünk.
Lapszámunk sok cikkével bizonyítjuk: mennyire nem késő középkorúan (sőt később sem) fejlődést, javulást elérni egészségi állapotunk terén. Itt minden apró, de folyamatosan végzett lépés idővel észrevehető, szemmel látható, örvendetes változást, javulást eredményezhet.
Kedves Olvasó, minél szorgalmasabban valósítja meg a szakértőink által javasoltakat, annál több pozitív változást tapasztalhat majd egészsége, fittsége, erőnléte és talán hangulata terén is.
Derűs őszt kívánok minden Kedves Olvasónak! Fiatalodjon velünk!
Illésné Hoffer Adrienne
