A természet örök körforgásában az ősz a termés beérése után az elmúlás időszaka. Ilyenkor magazinunk cikkeiben is hagyományosan az idősödéssel kapcsolatos témák kerülnek előtérbe. Igyekszünk minél több hasznos tanácsod adni az egészségmegőrzés, állapotjavítás, a fiatalító, anti-aging módszerek terén.
Az aktív életszakasz meghosszabbítása fontos cél, érdemes tehát tennünk érte! Kérdés persze, hogy mi a cél: néhány szem alatti ránc eltüntetése, vagy a rugalmasság, a mozgáskészség megőrzése, valamilyen fájdalom enyhítése, esetleg az ágyhoz kötöttség megelőzése.
Nehéz és időnként fájdalmas témákról írunk, de ezek mind az élet – legalábbis a hosszabb élet – részei, gyakori velejárói. Lehet ezekről nem tudomást venni, hárítani, majd sokkolódni, amikor velünk vagy hozzátartozónkkal is megtörténik.
Talán nem lehetetlen megőrizni azt az időskori bölcsességgel járó derűt, mely – a gyarapodó nehézségek ellenére – fenntartja bennünk az élet szeretetét, és az adott helyzet elfogadását. Ide tartozik az elmúlás megértése is, ami nagyon nehéz lecke. Érdemes ennek nem az utolsó pillanatban nekiállni, hanem jóval korábban, bölcs idősekkel beszélgetve, példájukat látva tanulni, megérteni, hogy végül tiszta, békés lélekkel tudjuk megtenni életünk utolsó, nagy lépését. Ehhez hasonlóan nehéz, nagy lépést tettünk már e világba való belépésünk, születésünk pillanatában is.
Régen, nagycsaládokban élve, a hagyományokat követve mindez természetesebb, könnyebben elfogadható volt. Napjainkban, a generációk szétszakítottsága közepette, az elmúlást megértés helyett sokkal inkább a tiltakozás, a merev elutasítás, a reménytelenségbe való görcsös kapaszkodás jellemzi.
Nagy segítség e téren az emlékezés: életünk fontos állomásaira, hogy mennyi minden történt velünk, milyen sok mindent kipróbáltunk, tapasztaltunk, adtunk, alkottunk, és ezáltal milyen nagymértékben gazdagodtunk. Mindez a miénk, ezt már senki el nem veheti tőlünk – főként ha idejében, megfelelő életmóddal vigyázunk a memóriánkra!
Ha már hasznosan töltöttük életünk eddigi részét, igyekezzünk a még rendelkezésünkre álló időt is jól kihasználni, hogy még sok örömet, jóérzést, ölelést és mosolyt tudjunk adni és begyűjteni. S amikor mennünk kell, induljunk bizalommal Teremtőnk felé!
Addig is a legfontosabb üzenet, hogy se fizikai, se mentális téren ne „rozsdásodjunk be”!
Az örökifjú sportolók számára azonban itt is kiemelném gyógytornászunk javaslatát, hogy mindenki kerülje a fekvő helyzetben, teljes felüléssel vagy lábemeléssel járó gyakorlatokat! Ezek az iskolai tornaórákon sok évtizeden át kötelező elemek voltak, de további rendszeres végzésükkel mi magunk tehetjük tönkre a gerinc alsó szakaszának porckorongjait, ami komoly fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járhat!
Vigyázzanak tehát magukra, de azért maradjanak aktívak és rugalmasak!
Egészségben töltött, derűs őszi napokat kívánok a Kedves Olvasónak!
Illésné Hoffer Adrienne
