A nyugati világra jellemző rendkívül alacsony rostfogyasztás és az antibiotikumok túlzásba vitt használata miatt kialakult többszörösen rezisztens kórokozóknak „köszönhető” nagyléptékű genetikai átkódolódás kárvallottjai: az ember és evolúciósan hozzánőtt „potyautasai”, illetve a köztük kialakult létfontosságú szimbiózis.
A rostmennyiségen kívül azonban a változatossággal is gond van. Régészeti adatok szerint egy 23000 éves, 90000 növényből álló leletben 142 különböző fajta rostos növény – fűmagvak, gabonafélék, makk, mandula, málna, szőlő, vadfüge, pisztácia és sok más gyümölcs – bizonyítja, hogy régen a rostok milyen gazdag palettáját fogyasztották.
Ehhez képest 2007-es adatok szerint például az amerikaiak 57%-a mindössze ötféle zöldséget eszik, gyümölcsfogyasztásuk 71%-át szintén 5 fajta teszi ki. Ez a minimális változatosság már-már táplálkozási holtpontra viszi a bennünk, velünk szimbiózisban élő baktériumokkal létrejött természetes egyensúlyt.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az emberi faj jelenlegi evolúciós sikerének nagy részét továbbra is a bennünk élő apró mikroorganizmusoknak köszönheti, melyeknek nincs szüksége egyébre, mint biztonságos lakóhelyre és megfelelő mennyiségű, változatos rostra.
Forrás: Jeff Leach – a teljes cikk és a források a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.