A növényi (és állati) lektinek olyan fehérjék, melyeket az élő szervezetek elsősorban azért termelnek, hogy védekezzenek az őket ért támadások (például rovarok, gombák) ellen. A lektinek specifikusan képesen bekötődni az emberi és állati szervezet bizonyos struktúráiba (pl. bélnyárkahártya, vörösvértestek felülete, hasnyálmirigy, szívkoszorúerek stb). A legtöbb egészségügyi problémát akkor okozzák, ha a bélrendszerből kikerülnek a keringési rendszerbe (szivárgó bél), ahol az immunrendszerünk megtámadja őket, és velük együtt azt a szervrendszert is, ahova specifikusan bekötődtek. Ezek a folyamatok vezethetnek az ún. autoimmun problémákhoz.
A lektinek nagyon sok kellemetlenséget okozhatnak, és ott vannak a mai korra jellemző számos civilizációs betegség hátterében is.
A táplálkozási lánc elmúlt 50-100 évben tapasztalt súlyos hiányosságai okozta problémák (ásványi anyag, vitamin- és enzimhiány, növényvédőszer-maradványok, nehézfémek, tartósítószerek, gyógyszermaradványok, sok kozmetikum, környezeti ösztrogének, elektroszmog, GMO-növények és -állatok) sajnos már a népbetegségek szintjére emelkedtek.
Érdemes tudnunk, hogy a GMO-növényekbe beültetett gének túlnyomú része lektin. Kevesen gondolnak bele, hogy a világ antibiotikum termelésének túlnyomú részét az állatoknak adják – ezek aztán az állati zsírokkal és húsokkal az emberek szervezetébe kerülnek.
Ezek a káros anyagok leginkább az emberi hasznos bélflórát károsítják, melynek következményei: az immunrendszerünk gyengülése, a szivárgó bél kialakulása, állandósult gyulladások, elhízás, ködös agy, az autizmus terjedése, ízületi és pajzsmirigyproblémák, keringési rendellenességek, ételintolerancia, allergiák stb. Emiatt rendkívül fontos, hogy megismerjük a lektineket, és tudatosan védekezhessünk ellenük, eltávolítva őket ételeinkből vagy hatásukat semlegesítve.
Az európai emberek táplálkozási lánca Kolumbusz óta jelentősen megváltozott. Ma étrendünk jelentős részét az Amerikából behozott növények alkotják (babfélék, kukorica, krumpli, paprika, paradicsom, tökfélék stb.), amik tele vannak káros lektinekkel. Sajnos az európai emberek bélflórája az elmúlt kb. 400 év alatt nem tudott alkalmazkodni, felkészülni ezen lektinek semlegesítésére.
Természetesen az európai kultúrnövényekben is vannak lektinek, de azok legtöbbjének semlegesítésére a bélflóránk többnyire képes.
Fontos megemlíteni a búzát is, ami ugyan őshonos európai növény, de nem tartozik az eredetileg fogyasztott ősgabonák közé. A benne lévő két legismertebb lektin – a glutén és a búzacsíra agglutinin (WGA) – talán a legtöbb egészségügyi problémát okozza az embereknek. A búzát a Római Birodalom terjesztette el, kiszorítva az ősgabonákat – köles, cirok, hajdina, zab –, melyeket elődeink fogyasztottak. A világon manapság termesztett búzák gyakorlatilag GMO-búzák ugyanúgy, mint a szója, a kukorica, a rizs és a krumpli. Így a bennük lévő extra mennyiségű lektint (és egyéb káros anyagot) a bélflóránk nehezen tudja kezelni.
Sajnos azzal is szembesülnünk kell, hogy pár GMO-növénybe olyan géneket is beültettek, amik régebben természetes módon nem voltak bennük, így nem is okoztak problémát, most viszont okozhatnak.
A tudományos publikációk szerint az mRNS-oltások által termelt „tüskefehérjék” nagy része is lektin.
Ugyancsak fontos megemlíteni az A1-A2 tej problémáját is. Az A1 tejet adó tehenek (pl. fekete Holstein) olyan kazeint (β-kazeinA1) termelnek, ami a bélfalon kijutva a hasnyálmirigybe kötődhet be, ahol az inzulintermelést veszélyezteti.
Bizonyos vörös húsokban (sertés, szarvasmarha, bárány, bölény, kecske, őz, bivaly) lévő Neu5Gc ún. cukorkötő lektin, ha átjut a bélfalon, akkor a szívkoszorúérhez kötődik, ahol veszélyeztetheti annak épségét, de összefüggésbe hozták már vastagbélrákkal is.
A lektinek valójában akkor kerültek a tudomány fókuszába, amikor 1940-ben W. Boyd felfedezte, hogy a Lima-babból kivont Agglutinin kicsapja (koagulálja) az A-vércsoportú vörös vértesteket, míg a többi vércsoportét nem. Ő használta először a „lectin” szót, ezen vegyületek „selecting” (specifikus) képességére utalva. Ebből kiindulva jött létre később a Dr. D’Adamo nevével fémjelzett vércsoport szerinti étrend, aminek azóta több verziója is létezik.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy van néhány pozitív hatású lektin is (pl. a fagyöngy lektin, ami a vizsgálatok szerint daganatellenes hatású). Az első átfogó könyvet a növényi lektinekről Dr. Pusztai Árpád írta.
A lektinprobléma könnyebb megértése és megoldása érdekében készült egy táblázat, mely a https://hymato.hu/wp-content/uploads/2025/02/lektin-tablazat.pdf oldalon található. Ez a táblázat összefoglalja a mindennapi étkezésünk során használt legfontosabb alapanyagok lektin tartalmát és a semlegesítés lehetőségeit. A táblázatban több helyen szerepel semlegesítési módként a csíráztatás és/vagy fermentálás, ezekről az eljárásokról az Erjesztett élet – éltető étkeink című könyvben található bővebb leírás.
A legtöbb lektin egyébként a növények magjában és héjában található, így elég őket meghámozni és a magokat eltávolítani (paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, tökfélék). Az éretlen gyümölcsök ugyancsak sok lektint tartalmaznak, ezért fontos mindig érett gyümölcsöt enni. A zölden leszedett és kényszerérlelt gyümölcsökben benne maradnak a lektinek.
A babfélék és néhány gabona esetében a kuktában főzés a legegyszerűbb lektinmentesítő módszer (lebomlik a glikoprotein komplex), előtte érdemes beáztatni, de a fermentálás is lebontja a lektineket. A bolti konzerv babfélék általában lektinmentesek, mert a gyártás során nyomás alatt megfőzték, a levét azonban inkább öntsük le.
A lektintartalmú olajos magvakból (napraforgó, szója, kukorica, mogyoró, búzacsíra stb.) sajtolt olajak is tartalmazzák a lektineket, ezért ezeket kerüljük! A legtöbb gabonafélét – kivéve a búzát – elég beáztatni 3-5-szörös mennyiségű langyos vízbe minimum 12 órára, majd az áztatóvizet leönteni.
A lektintartalmú zöldségeket és néhány gabonát (búza, árpa, rozs) fermentálással szabadíthatunk meg a lektintől (pl. kovászos kenyér, savanyú káposzta). A gabonák fermentálásához célszerű „starter” kultúrát adni (kefir, savanyú káposzta leve, natúr joghurt, kovász).
A csíráztatás is fontos része az egészséges táplálkozásnak, elsősorban gabonamagvak esetében. A magokban az ásványi anyagok fitáz-sav komplexben vannak jelen, amiből szervezetünk nem tudja felvenni azokat. A csírázás során felszabaduló fitáz-enzim képes lebontani a fitáz-savat, így az ásványi anyagokat szervezetünk fel tudja venni. Amennyiben a csírázó magokat még fermentáljuk is, akkor egy egészen új minőségű ételt állítunk elő, tele ásványi anyagokkal és megváltozott aminosav profillal, ami sokkal jobb emésztést és hasznosulást jelent – ráadásul a csíráztatás során a maghéjban lévő lektinek is elbomlanak.
Dr. Csicsor János
vegyészmérnök, kutató
