A Roswell Park Comprehensive Cancer Center kutatói a fizikai aktivitás és a rákbetegek halálozási kockázata közti összefüggést vizsgálták. Míg a korábbi kutatások főként az egész életen át tartó inaktivitás és bizonyos daganatfajták összefüggéseit vizsgálták, addig ez a tanulmány kifejezetten a daganat diagnózisa előtti és utáni inaktivitást és a túlélés esélyeit hasonlította össze.
A tudósok arra alapoztak, hogy az inaktivitás az egészséges emberek és a daganatos betegek közt is rendkívül tipikus életforma. Azokat a pácienseket, akik közepes vagy annál intenzívebb mozgást végeztek az adott időszak alatt – például gyalogoltak, futottak, aerobikoztak vagy más kardió jellegű mozgást végeztek – aktívnak minősítették, akik pedig nem mozogtak rendszeresen, azokat inaktívnak.
Döbbenetes eredmények
Az eredmények azt mutatták, hogy a kezelés előtt és alatt is aktív személyek 40%-kal nagyobb arányban élték túl a daganatos betegséget, mint az inaktívak! Ez érvényes volt számos különböző rákfajtára, beleérve a mell-, vastagbél-, prosztata-, petefészek-, vese-, nyelőcső-, endometriális és bőrdaganatokat is. Ráadásul az inaktivitás és a halálozás összefüggései akkor is érvényesek voltak, ha tekintetbe vették a tumor stádiumát, a dohányzást és a testtömegindexet is.
Az elemzésből az is kiderült, hogy az alkalmankénti mozgás is jobb, mint a semmi, de a rendszeres fizikai aktivitás lehet az eredmények kulcsa. A heti 3-4 alkalommal edzők érték el a legnagyobb egészségnyereséget, nagyobbat, mint a heti 1-2 alkalommal sportolók, illetve a pihenőnapot nem tartva, mindennap mozgók.
Azok a korábban inaktív páciensek, akik csak a diagnózis után kezdtek el sportolni, 30%-kal növelni tudták a túlélési esélyeiket. Ebből a szempontból már a heti 1-2 alkalom is sokat számított. Bízzunk benne, hogy ezek az eredmények nagy lendületet adnak a rákbetegek sportolásához, hiszen így nagyon sokat tehetnek magukért.
Ha többen sportolnánk
A WHO Európai Uniós Munkacsoportjának Fizikai Aktivitás 2016-2025 Stratégiája szerint 10%-os fizikai aktivitás növelés a teljes lakosság szintjén 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a szív-érrendszeri betegségek, rosszindulatú daganatok, cukorbetegség és a krónikus légúti megbetegedések okozta korai halálozás kockázatában.
Szintén 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a magas vérnyomás előfordulásában, és megállíthatja a cukorbetegség, az elhízás terjedését.
Testedzés, mint prevenció
Vizsgálatok bizonyították, hogy a testmozgás nemcsak a daganatos betegek túlélési esélyét javítja, de a tumorok kialakulásának valószínűségét is csökkenti. Amerikai vizsgálatok szerint 65 ezer, rendszeresen sportoló amerikai nőnél jóval ritkábban fordult elő a változókor után mellrák, mint a nem mozgóknál. Az is bebizonyosodott, hogy a sport csökkenti a vastagbélrák kialakulásának valószínűségét. Nem becsülhetjük le ugyanakkor a testmozgás feszültséget levezető, stresszoldó, nyugtató, depressziót csökkentő hatását sem.
Az életmód, pontosabban a fizikailag aktív életmód óriási lehetőséget teremt az életminőség javítására, a prevencióra és sok esetben az életidő meghosszabbítására is.
Dr. Babai László
életmódorvos
Magyar Életmód Orvostani Társaság
