Az anyagcserénk egyensúlya olyan, mint egy kétkarú mérleg, melynek egyik serpenyőjében az építő, másikban pedig a lebontó folyamatok találhatók. Az egészséges anyagcsere hatékony energiatermelést, tápanyag-felhasználást, szabályozott vércukor- és hormonszinteket jelent. Ha azonban ezekbe a precízen szabályozott folyamatokba hiba csúszik, akkor anyagcserezavar alakul ki, ami hosszú távon számos krónikus betegség (cukorbetegség, szív- és érrendszeri, illetve daganatos betegségek) kialakulásának kockázatával jár.
A cukor rabságában
A szénhidrát-anyagcsere egyensúlyának felborulása a lakosság jelentős részét érintő népegészségügyi gond. Számtalan oka közül kiemelendő a metabolikus szindróma, ami hasi elhízással, kóros vérzsírértékekkel, magas vérnyomással és emelkedett vércukorszinttel jár. Ennek katalizátora egyértelműen a helytelen életmód.
Rugalmatlan anyagcsere esetén a glükózszintünk jellemzően magasabb a normálisnál, és hosszabb ideig marad ezen az emelkedett szinten. Így a sejtek egyre érzéketlenebbé válnak az inzulinra – erre utal az inzulinrezisztencia kifejezés. Emiatt a hasnyálmirigynek egyre több inzulint kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszintet kordában tarthassa és a sejteket elegendő energiával láthassa el. Ennek során a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei túlterheltté, lassanként működésképtelenné válnak.
A farkaséhség, illetve a szénhidrátdús étkek iránti vágyakozás a cukorháztartás zavarának árulkodó jele. Mivel a szervezet nem jut hozzá a szükséges energiához, a krónikus fáradtság miatt testünk fokozott étvággyal reagál a sejtek vércukorhiányára. A rugalmatlan anyagcseréjű ember folyamatos szükségét érzi az evésnek, a nassolásnak, egyre rövidül az étkezések közti idő. Eközben mégis fáradtnak, enerváltnak érzi magát, különösen a délutáni órákban. Ezért kávéval, energiaitallal vagy további nassolással próbál úrrá lenni ezen az állapoton. A szénhidrátok azonban csak ideig-óráig jelentenek megoldást, hamarosan újra jelentkezik az idegesség, fáradtság, koncentrációs zavar.
Az inzulinrezisztens állapot a laborértékekben is megmutatkozik. Ilyenkor az elsődleges teendő a személyre szabott életmódterápia beállítása dietetikus által összeállított étrenddel, illetve rendszeres kardio- és erősítő edzést is magában foglaló mozgásprogrammal.
Amennyiben ez nem lenne elegendő, akkor a kezelés következő lépcsőfoka a gyógyszeres terápia. Frissen diagnosztizált inzulinrezisztensek esetében a vércukorszint valós idejű nyomon követése is elengedhetetlen. Ehhez a folyamatos glükózmonitor (CGM) használatát javasoljuk, hogy az érintettek folyamatosan ellenőrizhessék a cukorháztartásukat befolyásoló életmódtényezők hatását.
Dr. Para Györgyi
diabetológus, belgyógyász szakorvos
Cukorbetegközpont
