Nagy kár, hogy ilyen hatások közepette egyre kevésbé tudjuk átadni magunkat az újra és újra ismétlődő természeti csodának, a közelgő tavasz varázsának. Természeti lényként mindez ránk is építő, gyógyító hatással lenne, de – modern életformánk és a természettől való fokozódó elszakítottságunk miatt – sokak számára már nem elérhető és érzékelhető a kora tavaszi kirobbanó „energiadömping”.
Körülöttünk a világban egyre gyorsuló rezgések, nyugtalanság, békétlenség, szétziláltság, sok helyen fokozódó bizonytalanság uralkodik. Mindez – érthető módon – beköltözik az emberek lelkébe, uralja azt, meghatározva gondolataikat, cselekedeteiket, döntéseiket, és ennek nyomán közérzetüket, testi-lelki egészségüket is.
Hogyan lehet mégis békében élni? Nem egyszerű, de megvalósítható! Fenntartásához bölcsesség és önuralom szükséges. Az internet, a tévé és a napilapok a figyelmünkért és időnkért versengve szállítják folyamatosan az aggasztó, megdöbbentő, gyakran sokkoló híreket.
Aki „függővé” válik, az életenergiájától rendszeresen megfosztva, „rabságban” éli az életét. Józanul gondolkodva azonban dönthetünk arról, hogy
- mi magunk milyen módon tudjuk befolyásolni e negatív események jobb kimenetelét,
- milyen hatással és eszközökkel rendelkezünk ehhez,
- mi az, amiben ténylegesen segíteni tudunk,
- mit tudunk hozzáadni ahhoz, hogy szűkebb vagy tágabb környezetünk, esetleg az egész világ szebb, jobb, élhetőbb, egészségesebb és békésebb hely legyen.
Amennyiben rendelkezünk ilyen lehetőségekkel, ne várjunk, ne habozzunk megtenni azt – feltéve, hogy az valóban nem saját gyarapodásunkat, hanem tágabb környezetünk, nagyobb közösségek, azaz mindenki, talán az emberiség érdekeit szolgálja!
Tény, hogy gyakran túl „kicsik” vagyunk ahhoz, hogy világméretű csodát tegyünk. Ám e „csodára” – legyen az bármily apró – óriási szüksége van mindenkinek, minden emberi közösségnek.
Varázsló mindenki,
- aki másoknak ad, segít;
- aki saját kreativitását használva létrehoz, alkot hasznos dolgokat a „köz”, a világ számára;
- aki saját példájával elöl járva, gyerekeket és felnőtteket tanít;
- aki évtizedeken át valamilyen módon „szolgál”.
Ennek megérdemelt hozadéka: a szorgalmasan végzett munka miatti elégedettség, jó érzés, lelki nyugalom, bizonyosság abban, hogy jó úton járunk, jó és értékes „ügyet” szolgálunk, hasznosak vagyunk.
Még ha nem is tudjuk a vágyott békét megteremteni a világban, ám önmagunkban mindenképp. Őrizzük azt, hogy mások, a külvilág ne háborgathassa, gyengíthesse, ne vehesse el tőlünk!
Igaz ugyan, hogy a bizonytalanságban, félelemben élő ember sokkal inkább manipulálható, de éppen ezért óvjuk békés belső világunkat, a belső ÉN-t, mely sok nehézségen átsegíthet!
Bízzunk benne, hogy talán a sok rendíthetetlen belső ÉN fénye békét sugároz majd a békétlenek felé is!
Napsugaras tavaszkezdést, békét, és jó egészséget kívánok minden Kedves Olvasónknak!
Illésné Hoffer Adrienne
