Az 1900‑as évek elején a nagyobb felbontású mikroszkópok kifejlesztése alapjaiban megváltoztatta az élővilággal kapcsolatos ismereteinket. Ennek köszönhető a mikrobióta – az emberi szervezet nélkülözhetetlen, szabad szemmel láthatatlan „szervének” – felfedezése is, mely a testfelszínen, a légutak, a bőr, a húgyutak és a bélrendszer felszínén élő milliárdnyi mikroorganizmus összessége.
A bélflóra kifejezés nem egészen pontos, mivel a latin „flóra” szó növényzetet jelent, a mikrobióta alkotóelemei azonban nem növények. Gyakran használják a mikrobiom elnevezést is, mely a mikrobióta genetikai állományára utal. Mivel a köznyelvben mégis a bélflóra kifejezés terjedt el, ezért a továbbiakban ezt használjuk.
Tekintsük át elsőként a bélflóra kialakulásának legfontosabb fázisait!
► Méhen belüli élet
A közhiedelemmel ellentétben az első baktériumtelepek már a méhen belül megjelennek a magzat bélrendszerében. A harmonikus, illetve a stresszes terhességből született újszülöttek között már a bélflórakezdemény szempontjából is kimutatható különbségek vannak: utóbbiaknál kisebb számban mutathatók ki a Lactobacillus‑ és Bifidobacter‑, illetve nagyobb számban a Proteobacter‑törzsek.
► Szülés
A második meghatározó tényező a szülés módja: hüvelyi szülés során az anyai hüvelyflóra Lactobacillusai megteremtik az egészséges bélflóra alapjait, míg császármetszés esetében ez elmarad, helyükbe a bőrfelszínen élő és kórházi törzsek (Staphylococcus, Acinetobacter) lépnek. Ennek sajnos hosszú távú következményei vannak: a császármetszéssel született gyerekeknél gyakoribbak az allergiás betegségek, például az asztma és az ekcéma.
A születés pillanatában az újszülött bélrendszere még baktériumokban szegényes, a születés alatt és az azt követő időszakaszban indul meg igazán a baktériumok nagy számú betelepedése. Ebben az érzékeny életszakaszban különösen lényeges a kedvező összetételű bélflóra kialakítására törekedni, mely képes a káros baktériumok mennyiségét visszaszorítani, és az immunműködést kedvezően befolyásolni.
► Csecsemőtáplálás
Az anyatejes táplálás jelentősége ma már nem kérdés, és a bélflóra szempontjából is meghatározó jelentőségű. Az anyatej baktériumai (Lactobacilli, Bacteroides, Bifidobacterium) gazdagítják a csecsemő bélflóráját, ugyanakkor olyan szénhidrátokat is tartalmaznak, melyek a kialakuló bélflóra táplálását biztosítják. Ezek olyan szénláncú cukrok, melyek a vastagbélben bomlanak le, jelenlétükkel elősegítik a prebiotikumok számának növekedését, amik aztán serkentik a kedvező hatású baktériumok, a probiotikumok szaporodását.
Tápszeres csecsemőknél a bélflóra összetétele másképpen alakul: nagyobb számban mutathatók ki kórokozó tulajdonságokkal bíró (E. Coli, Bacteriodes, Clostridium) törzsek.
Ha nincs vagy kevés az anyatej, akkor prebiotikum tartalmú tápszer adása is javíthat a helyzeten. Az ilyen típusú készítményekkel a szoptatás időszaka után, akár a kisdedkor végéig is gondoskodhatunk a természetes immunvédelem erősítéséről.
► Három éves korig
Általában ekkorra alakul ki a bélflóra személyre szabott mintázata. A fokozatos hozzátáplálás és minden, amit a gyerek a szájába vesz, újabb és újabb adalékot jelentenek a bélflóra gazdagodása szempontjából. A megfelelő szülői szemlélet sokat segíthet: felmérések igazolják, hogy a természetközeli, „lazábban” nevelt gyerekek bélflórája gazdagabb, immunrendszerük erősebb, mint az aggályosan tiszta környezetben felnövő társaiké.
► Fiatal felnőttkor
Bár az idők során módosul, de a bélflóra alapvető összetétele már nem változik. Ugyanakkor az életmód, az étrend, az életesemények nyomot hagynak a bélflórán (is), befolyásolva az egészség‑betegség alakulását.
► Időskor
Körülbelül 65 éves kor után – az egész szervezet idősödésével együtt – a bélflóra is gyengül, csökken a diverzitás, könnyebben kapnak erőre a kórokozó elemek, amiben a meglassult életvitel és az egysíkúvá váló táplálkozás vélhetően jelentős szerepet játszik.
Tanulságos megfigyelés, hogy az időskorban szellemileg‑fizikailag aktív életet élő embereknél a bélflóra is fiatalos marad, vagyis nagyobb diverzitást mutat, mint az átlagos kortársak esetében.
Minden életszakaszra igaz: a betegségek hátterében felfedezhető a bélflóra összetételének változása.
A bélflóra átlagosan 2000‑féle baktériumtörzsből, vírusokból, gombákból és egyéb mikroorganizmusokból álló életközösség. Sejtjeinek számát az emberi szervezet sejtszámának többszörösére, akár 10‑szeresére is becsülhetjük. Bár a szájüregtől a végbélig, a tápcsatorna teljes hosszában élnek mikroorganizmusok, túlnyomó többségük a vastagbélben található.
A bélflóra összetétele minden emberben más, egyedi mintázatot mutat, akárcsak az ujjlenyomat. Alkotóelemei között vannak egyértelműen pozitív élettani hatású baktériumok, mint például a Lactobacillusok, Bifidobacteriumok, ugyanakkor egyes Coli, Clostridium‑ és Staphylococcus‑törzsek betegségeket is okozhatnak.
Minél több faj alkotja, minél színesebb összetételű, annál ellenállóbb, egészségesebb – ezt nevezzük diverzitásnak. A magas diverzitású bélflóra egy jól működő, multikulturális társadalomhoz hasonlítható, melyben képességeihez mérten mindenki hozzájárul a közösség jóllétéhez, így a negatív hatások kevésbé tudnak érvényesülni.
Ha csökken a diverzitás, a kórokozók megerősödhetnek, ami különböző betegségek kialakulásához vezethet. Ezt láthatjuk idős, legyengült betegek Clostridium difficile által okozott életveszélyes vastagbélgyulladása esetében, amikor a szegényes bélflóra nem tudja kordában tartani a korábban ártalmatlan baktériumokat.
Számos kórkép esetében a bélflóra összetételének jellegzetes változása mutatható ki, ilyen például az irritábilisbél‑szindróma (IBS), a gyulladásos bélbetegségek, az anyagcserezavarok, így a cukorbetegség, elhízás, érelmeszesedés és az idegrendszeri betegségek (autizmus, hangulatzavarok, Parkinson‑kór, skizofrénia). A tünetek csökkentését, a gyógyulást a szükséges kezelés mellett a bélflóra rendezésével is támogathatjuk.
Mit tehetünk a bélflóra egészségéért?
A boldog terhesség, a természetes szülés, a szoptatás és a megfelelő hozzátáplálás a legjobb megalapozója a nagy diverzitású bélflórának.
Az egészséges étrend, a magas rosttartalmú, nyers zöldségekben és telítetlen zsírsavakban gazdag étrend növeli a hasznos bélbaktériumok arányát. A fermentált (erjesztett) ételek előemésztett rostokban gazdagok, gyulladáscsökkentő, bélfal‑regeneráló, emésztést segítő anyagokat tartalmaznak.
A nyugati típusú, egyszerű szénhidrátokban és telített zsírokban gazdag, rostokban szegény étrend ellenkező hatású: csökken a diverzitás és a hasznos bélbaktériumok aránya.
Óvatosan a gyógyszerekkel! Az antibiotikumok károsítják a bélflórát, ezért csak orvosilag indokolt esetben szedjük őket. Egy ilyen kúra után a bélflóra regenerálódása akár hónapokig is tarthat.
Jó választás lehet például antibiotikus kezelések, bélbántalmak esetén a szimbiotikumok kúraszerű alkalmazása. Ezek a probiotikumok mellett a meglévő bélflórát erősítő prebiotikumokat is tartalmazzák.
Emésztőszervi panaszok esetén a gasztroenterológiai kivizsgálás és kezelés során kérjük a kezelőorvos véleményét, tanácsát is!
Dr. Pászthory Erzsébet
belgyógyász, háziorvos, gasztroenterológus szakorvos
Allergiaközpont
