A visszérbetegség főként a lábakon alakul ki. A kezdetben csupán esztétikai problémát jelentő seprűvénáktól egészen a nagy, kidudorodó visszértágulatokig romolhat az állapot.
Megjelenését nagyban befolyásolja a genetikai hajlam, gyakrabban alakul ki túlsúlyos, álló‑ vagy ülőmunkát végzőknél, autóvezetőknél, valamint a terhesség idején.
Tény, hogy a visszeresség általában nem fáj, de azért nem szabad elbagatellizálni, mert elhanyagolt esetekben gyulladás és lábszárfekély alakulhat ki belőle. A létrejövő ödéma károsítja a kapilláris keringést: ahogy feszül a bőr, jelentősen csökken az erek áteresztőképessége, romlik a bőr vérellátása. Emellett kialakulhat a bőr bakteriális és gombás fertőzése is, ami jelentősen rontja az állapotot.
A visszeres panaszok az egyre melegedő időben általában fokozódnak.
Ilyenkor sokan panaszkodnak nehézlábérzésre, és sajnos gyakoribb a visszérgyulladás is. Ez az állapot megnöveli a mélyvénás trombózis rizikóját, sőt könnyű is vele összetéveszteni.
A visszérgyulladás kiváltó oka alapvetően a vénafal károsodása.
További kockázati tényezők:
- 60 év feletti életkor,
- mozgásszegény életmód,
- visszértágulat,
- a lábat érő trauma,
- magas ösztrogéntartalmú szerek.
Tünetei közé tartozik a fájdalom, a területen megjelenő bőrpír, csomó, esetleg hőemelkedés. Bár a probléma nem annyira súlyos, mégis elővigyázatosságot igényel, mivel mélyvénás trombózis is kialakulhat belőle.
Visszérgyulladás vagy trombózis?
A felületes visszérgyulladás és a mélyvénás trombózis jellemzői:
- trombózis esetén jelentős a két láb közötti térfogatbeli különbség;
- visszérgyulladás esetén az adott ér felett bőrpír és csomó tapasztalható, ami valójában a felületi vénában keletkezett vérrög;
- trombózis esetén az egész végtagon látható az elszíneződés és az egész felülete meleg tapintású, kivéve ún. néma trombózis esetén, ami nem okoz tüneteket, ezért nagyon veszélyes. Amennyiben a tünetek alapján nehéz különbséget tenni a két állapot között, akkor doppler ultrahangos vizsgálat és D‑dimer‑szint mérés segíti a helyes diagnózist.
A terápia
A két állapot elkülönítése az alkalmazott terápia miatt is fontos.
► Mélyvénás trombózis esetén fekvés javasolt, nehogy leszakadjon a thrombus és tüdőembóliát okozzon. Az első lépés a vérrög oldása, ezt követően véralvadásgátló terápia szükséges.
► Felületes visszérgyulladás esetén az érintettnek viszont kötelező mozognia, például sétálnia, mert a mozgáshiány miatt a gyulladás könnyen átterjedhet a mélyen fekvő vénákra is. Ekkor NSAID típusú gyulladáscsökkentővel, esetleg fájdalomcsillapítóval kezelik a beteget, javasolhatják a kompressziós harisnya viselését, illetve a borogatást a problémás területre. Véralvadásgátló adására csakis akkor lehet szükség, ha magas a trombózis kockázata (pl. trombofíliás, mozgásában korlátozott, daganatos beteg esetén).
Hormonhatások
Terhesség: A várandósság során fokozódik a vér alvadékonysága, hogy el lehessen kerülni a szülés során a nagyobb vérvesztést. Emiatt a terhesség alatt nagyobb a trombózis veszélye, amit tovább fokoz a növekvő méh és a magzat súlya, mely nyomást gyakorol a medence vénáira.
Ronthatja az állapotot a várandósság alatt gyakori mozgáshiány, pedig ilyenkor is fontos lenne a rendszeres testmozgás, ami fokozza a vérellátást és csökkenti az esetleges súlyfelesleget, illetve a szövődmények kockázatát.
Hormonális fogamzásgátlók: Hormontartalmuk miatt erősen befolyásolják a véralvadási folyamatot, ezért használatuk ellenjavallt lehet olyanoknál, akiknek magas a trombózis rizikójuk és a családjukban már előfordult trombózis.
Klimax hormonterápiája: A klimax tüneteit, a hőhullámokat, hangulatingadozásokat, hüvelyszárazságot enyhítő, csontritkulást lassító, magas ösztrogéntartalmú készítmények befolyásolják a véralvadást, növelik a trombózis esélyét, ezért használatuk előtt trombózis rizikóbecslést javasolt végezni.
Prof. Dr. Blaskó György
belgyógyász, klinikai farmakológus főorvos
tromboziskozpont.hu
