Sportolók esetében gyakoribbak a sérülések. Jellemző példa erre, amikor két labdajátékos, focista vagy kézilabdázó egymásnak ütközik. Ugyanígy egy kerékpáros is megsérülhet esés során, de ehhez nem kell sportolónak lenni, hiszen a kisgyerekek is gyakran elesnek biciklizés vagy éppen görkorcsolyázás, gördeszkázás során.
Akut sérülés során vérző sebek, vérömlenyek keletkezhetnek, de előfordulhat rándulás, zúzódás, ficam, szakadás vagy akár törés is.
Hosszabb távú terhelés esetén izom-, ín-, ínhüvely- vagy csonthártyagyulladás, illetve idősebbeknél ízületi kopás is kialakulhat.
Sport esetében különbséget szoktak tenni sportsérülés és a sportártalom között:
► sportsérülés – nagy, erős, egyszeri behatásra létrejövő trauma (pl. törés, húzódás, szakadás),
► sportártalom – gyakori, ismételt behatásra keletkezik, kiváltó tényezője gyakran túlterhelés, de oka lehet még egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom is.
Tény, hogy a sérülés kapcsán kialakuló fájdalom nyilvánvalóan rontja a további teljesítményt, gátolja a további mozgást, testedzést, de ez tulajdonképpen egy hasznos védőfunkció, hiszen korlátozza, megakadályozza épp azt a tevékenységet, ami miatt tovább erősödhetne a fájdalom, a károsodás.
A leggyakoribb sérülés
Gyerekek és felnőttek esetében egyaránt – a családi kirándulástól, hobbisporttól egészen a komolyabb sporttevékenységig – leggyakrabban a térd sérül.
A térd valójában nagyon sérülékeny testrész, gyakran fordul elő ezen a területen az elesésből származó seb, zúzódás mellett ficam, térdszalagszakadás, porcsérülés, porcleválás. Utóbbiak különösen olyan sportok esetében fordulnak elő, amelyek fizikai kontaktussal, illetve hirtelen irányváltásokkal járnak.
Idősebbek esetében a sérülések mellett gyakoribbá váltnak a sportártalmak is, így 40 felett a térdsérülések között nem ritka a porckopás sem, ami csak tovább ront a helyzeten.
Másik végletként példaként egy komoly sérülést említünk: az agyrázkódást. Leggyakrabban testkontaktussal járó sportoknál vagy komoly esésnél következhet be.
Tipikus tünetei: fejfájás, zavarodottság, hányinger, esetleg hányás, hidegrázás, fényérzékenység. Eddig azt hittük, hogy csak molekuláris szintű elváltozást okoz az agyban. Az újabb képalkotó eljárásokkal viszont morfológiai elváltozásokat is kimutattak, ezért szemléletváltásra van szükség a kezelésében.
Az elváltozások ugyanis összeadódnak, tehát az ismételt sérülések, újabb agyrázkódások miatt súlyos kórképek alakulnak ki, mint például a demencia, ahogyan ez Muhamad Ali esetében történt. Emiatt a modern felfogás szerint a 3. agyrázkódás után a szakemberek a veszélyt jelentő sport (például a boksz) abbahagyását javasolják.
Kezelés
Enyhe sérülés, horzsolás, ütés esetében a megfelelő fertőtlenítést követően a sebkezelés, kötözés, leragasztás többnyire házilagosan elvégezhető. Ennél komolyabb sérülés esetében azonban forduljunk orvoshoz a szakszerű ellátás érdekében. A diagnózis függvényében derül ki, hogy a sérülésnél milyen kezelés, beavatkozás, illetve a gyógyulás fázisában milyen mértékű és hosszúságú pihentetés szükséges. A túl korai terhelés ugyanis veszélyezteti a felépülés sikerét, illetve növeli az újbóli sérülés és a visszaesés veszélyét.
A helyreállítás
A szükséges pihentetés idején túl a szakember azt is meghatározza, mikor kezdődhet el a mozgással történő helyreállítás fázisa. A jól időzített rehabilitáció ugyanis nagyon fontos a sérülés nyomtalan gyógyulásához, az eredeti mozgáskészség helyreállításához.
Sérülten nem is lehet mozogni?
Természetesen egy adott testrész sérülése nem kárhoztatja az érintettet teljes tétlenségre, mozogni sérülés esetén is lehet. Vannak ugyanis olyan mozgásformák, melyek az adott testrészt kímélik.
► Boka-, lábfej- és térdsérüléseknél megoldás lehet például az úszás (rúgó mozdulatok nélkül), az evezés, a vízi torna, a felsőtest és a törzsizomzat erősítése.
► A kar sérülése esetén megoldás lehet a futás, a tempós gyaloglás, valamint általában az alsótest erősítése.
► Az alsó háti szakasz sérülése mellett megengedhető az óvatos úszás, a fekvő biciklizés, a vízi torna, illetve a gyaloglás.
Azonban minden esetben a legfontosabb a fokozatosság, a szakszerű rehabilitáció, melynek során odafigyelünk a sérüléssel kapcsolatos jelekre, panaszokra, hogy azok mielőbbi javulást mutassanak.
Fülöp Tibor
sportszakmai igazgató
Sportorvosi Központ – Prima Medica
Említést kell tennünk a nyári melegben – általában zárt sportcipőben végzett – testedzés kapcsán egy további kellemetlenségről, visszatérő panaszról, melyet nemcsak az izzadás, nedvesség, a megfelelő szellőzés hiánya, hanem a sportcipő lábujjakat érő esetleges, visszatérő nyomása, a romló vérkeringés is fokozhat. Ez pedig nem más, mint a lábgomba és körömgomba, ami túlsúly és diabétesz esetében szintén gyakori.
Ugyancsak veszélyforrás lehet e téren nyáron a strandolás, a nedves, kórokozókkal teli környezetben a mezítláb járás. A probléma megelőzésére javasolt:
► a nyári időszakban is puha, rugalmas, jól szellőző, kényelmes lábbelit viselni sportolás, túrázás, kirándulás alkalmával;
► strandolás során a fokozott elővigyázatosság, papucs használata, a higiéniai szabályok betartása, utólag a láb szárazra törlése, esetleg fertőtlenítése.
Forrás: dermatica.hu
