Ma már tudományos kutatási eredmények bizonyítják, hogy a kontrollálatlan sejtburjánzás mögött minden esetben valamilyen genetikai mutáció áll. Ez nem azt jelenti, hogy a leendő betegségünk születésünkkor eleve elrendeltetett, hanem csupán annyit, hogy a hajlam öröklődhet (mint a szemszín vagy a testmagasság), és egyes sejtburjánzást fokozó ágensek expozíciójától függően genetikai mutáció léphet fel a sejtjeinkben. De akkor hol van a kutya elásva?
Amikor lélegzetet veszünk, oxigénmolekulák milliárdjait szippantjuk be, melyek szükségesek a szervezetünkben zajló „égési” folyamatokhoz. Ezek egyik legfontosabb helyszíne a sejtjeinkben lévő ún. mitokondriumok. Ezek a pici sejtszervecskék ATP-t állítanak elő, ami a sejtjeink számára olyan, mint az autónak a benzin.
Miközben az ATP (és egyéb molekulák) előállítása történik, sajnos reaktív oxigéngyökök (szabad gyökök) is keletkeznek. Ezek szinte bármilyen sejtalkotóval képesek reakcióba lépni – beleértve az örökítő anyagunkat is – így ennek során a DNS-ünk károsodhat. Ilyenkor a DNS-javító enzimek lépnek működésbe, és viszonylag hatékonyan képesek a hibás részt kijavítani. Ez testünkben naponta több milliárdszor is megtörténhet.
A gond akkor kezdődik, amikor a reparáló enzimek nem képesek a hibát kijavítani, és a sejtünk „agya”, a DNS maradandóan károsodik. Ekkor a sejt a normál működésétől eltérően fog viselkedni, rossz esetben osztódni kezd. Ha ezt az osztódási folyamatot az immunsejtjeink nem képesek megállítani, akkor következhet be a tumoros szövetállomány kialakulása.
Sajnos a folyamat gyorsítható. Korábbi felfedezés, hogy a szabad gyökök számának növekedése az élő szervezetekben mindenképpen elősegíti a krónikus betegségek kialakulásának felgyorsulását. A WHO már 2015-ben kiadott egy olyan jelentést, mely szerint a radioaktív sugárzás, a dohányzás és a kipufogógázokban található karcinogének, a mesterséges adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek más-más módon, de a nem kívánatos sejtburjánzás katalizátoraiként vannak nyilvántartva.
A biológia azonban felkészítette az élő szervezeteket a szabad gyökök semlegesítésére a szervezet saját enzimjei által:
- kataláz,
- szuperoxid dizmutáz,
- glutation-peroxidáz.
Ilyen és hasonló enzimek segítik a túlélését az egyszerű ecetmuslincáknak, a fonálférgeknek és a Homo sapiensnek egyaránt. Ám ez az enzimkészlet az ember kifejlődése óta nem sokat változott, azonban táplálkozási szokásaink jelentős mértékékben romlottak!
Hol tudunk kompenzálni?
A belső antioxidáns enzimrendszerünk segít a sejtkárosító szabad gyökök (szuperoxid gyök, aktív hidroxilgyök, hipoklórsav stb.) semlegesítésben, azonban ez már nem elégséges a hétköznapi egészségtelen életmód kompenzálására. Szerencsénkre nem csak szabad gyökből van sok!
A természet számtalan módon kínálja jobbnál jobb gyökfogó molekuláit gyümölcsök húsába rejtve. Ezen vegyületek egyik legfőbb csoportja a flavonoidok, melyek mind a sejtmutáció és burjánzás, mind az érszűkület és kísérő betegségeinek terápiája kiegészítéseként kiválóan szerepelnek.
A flavonoidok funkcionális szerepe testünkben létfontosságú. Így amikor a bevásárlókocsit toljuk a gyönyörűen csomagolt feldolgozott élelmiszerektől roskadozó polcok labirintusában, ne csábuljunk el! Jusson eszünkbe, hogyan védelmezik sejtjeinket az apró színes gyümölcsök!
Tehát aki sokáig szeretne egészségesen élni, válassza inkább az anyatermészet által csomagolt, finomabbnál finomabb „termékeket”, a fekete ribizlit, kökényt, áfonyát, cseresznyét, vörös szőlőt, földiepret és rengeteg bogyós társukat! (X)
