Érthető, ha a megélhetés miatt egyre többen kényszerülnek erre, de ezeken a napokon is elérkezik a munka vége, a délután, az este, amikor egészen más jellegű tevékenységgel segíthetjük a kikapcsolódást, hogy megszabadulhassunk a munkára fókuszáló gondolatoktól, a testünket-lelkünket megbéklyózó stressztől, a feladatorientált üzemmódtól.
Lássunk néhány példát!
► Aki egész nap ült és mereven a monitort bámulta, az munka után semmiképp ne folytassa ezt a telefon nyomkodásával! Pattanjon fel, menjen a szabadba, mozogjon, sétáljon, kocogjon, lélegezzen, sóhajtson nagyokat, beszélgessen, játsszon, focizzon a gyerekkel, örüljön, érezze magát végre szabadnak!
► Aki fizikai munkát végzett egész nap, annak jót tesz a pihenés, egy kellemes zuhanyozás, lazítás egy finom tea és egészséges vacsora mellett. A munkaidőben végzett tevékenységnek tehát épp az ellenkezőjére van szükségünk!
Ne sajnáljuk magunktól a pihenést! Ha ezt most elmulasztjuk, gyakran az élet kényszerít rá, hogy később ne is tudjunk mást csinálni, hiszen a túlzottan elhasznált test idejekorán kényszerű pihenőre ítéli kíméletlen gazdáját. A nyár főként a kikapcsolódás, nyaralás és élménygyűjtés időszaka, legalább ilyenkor szenteljünk minél több időt arra, hogy „mást” csináljunk! Megéri!
Hátha szokásunkká válik, és ősszel sem sajnáljuk majd magunktól a napi sétát, a szabad levegőn, gyönyörködéssel töltött időt, a csak magunkra szánt perceket, netán órát.
Lazuljunk kicsit! Szakítsunk a nyájszellemmel, hogy mikor, miért, mit kell tennünk, merre kell mennünk! Próbáljuk ki, vélhetően másfelé is van út, melyen soha vagy rég nem jártunk! Ez üdítő változatosság is lehet, amit a nyári természetben még több lehetőségünk van megélni.
Mindez összecseng egy fontos feladatunkkal, hogy igyekezzünk a fiatalabb generációk és a szülők, nagyszülők figyelmét felhívni a főként gyerekeket és fiatalokat veszélyeztető „néma járványra”, mely felmérhetetlenül súlyos következményekkel jár. Ez nem más, mint az emberi elméket felemésztő, kontroll és vég nélküli képernyőidő, a chatek, kommentek, virtuális játékok és mémek világa, melytől inkább megmenteni kellene mindenkit, mintsem ezekre buzdítani.
Szerencsére e témában egyre több tudományos kutatás és fiataloknak szóló könyv jelenik meg. Következő, szeptemberi lapszámunkban mi is ajánlunk majd egy ilyen hazai kiadást.
Kérjük egyben a Kedves Olvasók, szülők és nagyszülők segítségét, hogy a gyermekek, unokák ne egy imitált, virtuális valóságban nőjenek fel, nyomorodjanak meg! Ezért a nyári hónapok során (és utána is) saját példájukkal elöljárva, biztosítsanak a gyerekeknek a valós, fizikai világban megélhető élményeket, értelmes tevékenységet, kalandokat, tanulságokat, melyek építő, maradandó emlékké válnak majd!
Csodás, kikapcsolódással és élményekkel teli nyarat kívánok!
Illésné Hoffer Adrienne
