A hála (és a megbecsülés) elménk eszköze, mellyel emlékeztetjük magunkat a velünk történt jó dolgokra. Olyan szemüveg, melyen át másként láthatjuk életünk történéseit.
Pszichológiai kutatások megerősítik: a hálaérzés természetünkké, szokásunkká válik, ha rendszeresen „gyakoroljuk”. A kutatók szerint növeli a pszichés megküzdés esélyét nehéz időkben, és segíti a boldog lelkiállapot kialakulását jó időszakokban.
Nem arról van szó, hogy semmibe vesszük a fenyegetést, a nehézségeket, hanem értékeljük, megbecsüljük azokat, akik segíthetnek megoldani ezeket.
Hogyan váljunk hálás emberré?
1. Gondoljunk időnként a halálra, a veszteségekre! Nem perverzitás elgondolni, hogy a dolgok végesek. Kutatók megkértek embereket, hogy képzeljék el saját vagy szerettük halálát: a résztvevők végül nagy hálát éreztek az élet, a létezés lehetősége miatt.
2. Vegyük észre, tudatosítsuk a gyümölcs ízét, a kávé illatát! A pozitív élmények ízlelgetés hatására jobban megragadnak agyunkban. Hajlamosak vagyunk hozzászokni és természetesnek tekinteni a jó dolgokat, ezért szubjektív értékük csökken. A megoldás: képzeljük el életünket nélkülük! A hiányuk puszta gondolata is hálával töltheti el szívünket.
3. Ne tekintsük a jó dolgokat minket megillető jogoknak, hanem inkább ajándéknak! A hála ellentéte: a jogosultság érzése, hogy nekünk „jár” valami. Szükségünk van másokra, akik megtermelik az élelmünket, meggyógyítanak, szükségünk van szeretetre, családra, barátokra stb. Lássuk meg az összekapcsolódások rendszerét, amelyben hol adunk, hol kapunk!
4. Fejezzük ki hálánkat az emberek felé! Hálás vagyok a napfényért, a zöld természetért, bár onnan visszajelzést nem kapok. Más a helyzet az emberekkel: ők ragyognak a hála kifejezésekor, és ez megerősíti az érzelmi kötelékeket. Amikor méltányoljuk valaki értünk tett erőfeszítését, ez aktiválja a bizalom és szeretet áramköreit, beindítja agyi szinten az öröm és jutalomérzés spirálját.
5. Fogalmazzunk konkrétan! Ne azt mondjuk, hogy „annyira kedvellek”, hanem például azt, hogy „szeretlek, mert megölelsz, amikor szomorú vagyok”! Így sokkal hitelesebb a hála kifejezése, nem csupán egy üres gesztus.
6. Szakadjunk el a hagyományos sémáktól! Könnyű a jó dolgokért hálásnak lenni! Hogyan mondhatunk köszönetet partnerünknek, aki épp most hagy el; a hontalannak, aki pénzt koldul tőlünk; a főnökünknek, aki kirúgott minket?
Lépjünk át a kezdő „hálatanfolyamból” a haladóba! Senki nem érez hálát, amikor elveszíti az állását, az otthonát, az egészségét vagy épp az időskori megtakarításai értéktelenedtek el.
Ezekben a helyzetekben a hála egy kritikus kognitív folyamat, mely segít nekünk a csapást „lépcsőfokká” alakítani.
Megköszönhetjük a partnerünknek, hogy elég bátor volt egy rosszul működő kapcsolatnak véget vetni; a hontalannak, hogy emlékeztet kedvező helyzetünkre és mindannyiunk sérülékenységére; a főnöknek, hogy új kihívásokra sarkall bennünket.
Az élet küzdelmes. Azzal csak ártunk, ha felszólítunk valakit, hogy szedje össze magát, vegye számba, minek örülhet, mennyire hálásnak kellene lennie még így is.
Aki a „hála szemüvegén” keresztül dolgoz fel egy csapást, nem tagadja le a tényeket, de hatalmában áll egy akadályt lehetőséggé alakítani, egy veszteséget potenciális nyereséggé „átkeretezni”, a negatívitást a hála pozitív csatornájába átterelni.
Ön is képes erre? Ha még nem egészen, gyakoroljon! Megéri!
Forrás: Jeremy A. Smith – Six Habits of Highly Grateful People, ford. Váradi Judit, a források és a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
