A Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik 1990-es tanulmánya már akkor komoly figyelmeztetést fogalmazott meg: az élelmiszerek beltartalmi értéke – különösen a vitaminok és ásványi anyagok mennyisége – az előző évtizedek során jelentősen visszaesett. Ennek hátterében elsősorban az intenzív ipari mezőgazdaság, a talaj tápanyag-kimerülése, valamint a hosszadalmas szállítási és tárolási folyamatok állnak. Az ipari termelés előtérbe helyezése a mennyiségi hozamokat részesítette előnyben, gyakran a minőség és a mikrotápanyag-tartalom rovására.
A tápanyaghiány szerepe a fogantatási nehézségek és a meddőség kialakulásában
Az utóbbi évtizedek kutatásai egyértelműen alátámasztják, hogy a különböző mikrotápanyagok hiánya – akár enyhe mértékben is – komoly befolyással lehet a termékenységre.
► A női szervezet hormonális egyensúlya, peteérése, méhnyálkahártyájának felkészültsége, valamint a petesejtek minősége mind tápanyagfüggő folyamatok. De ugyanez igaz a férfiak esetében is: a spermiumok mennyisége, mozgékonysága és genetikai integritása mind-mind befolyásolható megfelelő vagy épp hiányos tápanyagbevitellel.
Nőknél a meddőséghez vezető egyik gyakori tényező az ovulációs zavar. Ennek hátterében gyakran áll cink-, szelén-, D-vitamin- vagy folsavhiány – ezek mind szerepet játszanak a petefészek működésében és a progeszteron-szint szabályozásában. Az alacsony antioxidánsszint – például E- és C-vitamin – szintén gátolja a petesejtek megfelelő érését, és növeli a korai vetélések kockázatát.
► Férfiaknál a csökkent spermaszám és a spermiumok alacsony mozgékonysága mögött szintén gyakran kimutatható a mikrotápanyag-hiány. A cink, szelén, réz, B12-, D- és E-vitamin mind alapvető fontosságúak a spermiumok termeléséhez, éréséhez és védelméhez. A modern férfiak spermaszáma az elmúlt 40 évben közel 50%-kal csökkent, a kutatások ezt részben – a környezeti ártalmakon túl – a tápanyaghiányos állapottal is összefüggésbe hozzák.
A várandósság speciális tápanyagigénye
A terhesség alatt a női szervezet működése jelentősen átalakul: módosul az energiaháztartás, változik a hormonrendszer működése, és ezzel együtt az egyes vitaminok, ásványi anyagok iránti szükséglet is. Ráadásul ez a szükséglet a terhesség különböző szakaszaiban, trimesztereiben eltérő. Ezért különösen fontos, hogy a várandósvitaminok ne egy általános, „mindenre jó” összetételben kerüljenek alkalmazásra, hanem a terhesség adott trimeszterének megfelelően, célzottan támogassák a szervezet igényeit.
► Első trimeszter
Ez a magzat legkritikusabb fejlődési szakasza: a szív, az idegrendszer, az agy és a gerincvelő kezdeti kialakulása. Ehhez elengedhetetlen a következők megfelelő mennyisége.
- Folsav (B9-vitamin) – segíti a neurális cső megfelelő záródását, így csökkenti a velőcsőzáródási rendellenességek – például nyitott gerinc – kialakulásának kockázatát.
- B12-vitamin – támogatja a sejtosztódást és a DNS-szintézist.
- Jód – a magzati pajzsmirigy fejlődéséhez és az idegrendszeri éréshez szükséges.
► Második trimeszter
Ekkor a magzat rohamosan növekszik, és egyre több tápanyagra van szüksége az erős csontozat, izmok, szervek fejlődéséhez. Ilyenkor kiemelten fontosak az alábbiak.
- Kalcium – a csontok és fogak fejlődéséhez.
- D-vitamin – elősegíti a kalcium beépülését, hozzájárul az immunrendszer működéséhez is.
- Magnézium – támogatja az izomműködést, csökkenti a terhességi görcsök előfordulását.
► Harmadik trimeszter
Az utolsó szakaszban a magzat főként a súlygyarapodásra, az agyfejlődésre és az immunrendszer érettségének elérésére koncentrál. Ezért ilyenkor a következő mikrotápanyagok kapnak kiemelt szerepet.
- Vas – a vérképzés támogatására és az oxigénellátás biztosítására.
- Cink – az immunrendszer működéséhez, a sejtosztódáshoz és a méhlepény megfelelő működéséhez járul hozzá.
Miért számít a tápanyagok formája?
Nemcsak az a fontos, hogy mit tartalmaznak a várandósvitaminok, hanem az is, hogy milyen formában.
A szerves kötésű ásványi anyagok (pl. citrát-, glükonát- vagy pikolinát-formák) lényegesen jobban felszívódnak, mint szervetlen társaik (oxidok, szulfátok).
A szerves formák előnyei között találhatjuk a jobb biológiai hasznosulást és a természetesebb, élelmiszerhez hasonló szerkezetet. Így kisebb valószínűséggel okoznak mellékhatásokat (például émelygés, székrekedés), illetve kímélik az emésztőrendszert, ezáltal növelik a kismama komfortérzetét.
A tápanyagpótlás szerepe a prevencióban
A megfelelő várandósvitaminok nemcsak a fejlődési rendellenességek megelőzésében, hanem az anyai szövődmények (például vérszegénység, terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás) kockázatának csökkentésében is szerepet játszanak.
Emellett a megfelelő tápanyagbevitel elősegíti a gyorsabb szülés utáni regenerációt és az anyatej megfelelő termelését is.
Miért fontos a célzott támogatás?
A modern élelmiszerek csökkenő tápanyagtartalma, a fokozott várandóssági igények és a fogantatási nehézségek egyaránt azt jelzik, hogy a célzott tápanyagpótlás ma már nem luxus, hanem szükségszerűség.
A terhességi időszakokra optimalizált várandósvitaminok és a prekoncepciós – tehát fogantatás előtti – szedésük kulcsszerepet játszik abban, hogy a gyermekvállalás ne csak egy távlati terv legyen, hanem sikeresen megvalósítható realitás.
A reproduktív egészség nem egyetlen szerv, hanem egy teljes rendszer állapotának tükre – és ennek a rendszernek az „üzemanyaga” a mikrotápanyagok összetett, precízen összehangolt rendszere.
Ezért érdemes erre a területre kiemelt figyelmet fordítani már a babatervezés pillanatától – férfiaknak és nőknek egyaránt.
Ratkó Tünde
szülésznő
