Az elhízásnak nem sok köze van a tápanyagok valódi energiatartalmához, alapvetően a bélflóra típusa határozza meg, mennyi energiát tud a szervezet kivonni egyes élelmiszerekből. A bélflórában pedig az egyénre jellemző táplálkozási szokások tesznek bizonyos törzseket uralkodóvá. Íme példaként 2 nagyon különböző bélflóratípus:
► 1. típus: a Bacteroides-ek a dominánsak, jól emésztik a cukrokat, fehérjét és zsírt, támogatják a Firmicutes törzs tagjait, amelyek a zsírok felszívódásában meghatározók. A Firmicutes törzs (ide tartozik a Lactobacillus is) elszaporodása szoros kapcsolatot mutat az elhízással. A nyugati étrenden élőkre az 1. bélflóra típus jellemző.
► 2. típus: „vezére” a Prevotella nemzetség, mely alkalmas még az emészthetetlen növényi összetevőkből is hasznosítható zsírsavakat előállítani. Ez a kőkorszak bélflórája, melyet a paleóval igyekszünk rekonstruálni, de ez jellemző a hadza népcsoportra is, akiknek étrendje ma is 30% hús és 70% nehezen emészthető növény (gyökerek, termések). Az afrikai Burkina Faso-beli falusi gyerekek bélflórájának 53%-át is ez alkotja. Összehasonlításként: a velük azonos korú olasz gyerekekben ez a nemzetség hiányzik, bélflórájuk 51%-át a Firmicutes alkotja.
Ikrek vizsgálatakor derült fény arra, hogy az elhízásban nagyobb szerepet játszhat a bélflóra, mint a genetikai azonosság. A vizsgálat arra is modellt nyújtott, miért lesz elhízott anyának elhízott utódja: születéskor az anya bélflóráját „örökli” az utód is. Az újszülöttek bélrendszerét szoptatáskor Bifidobaktériumok népesítik be, ez a természetben élő népcsoportoknál 2-3 éves korra teljesen eltűnik.
Amikor elhízott embereket fogyókúrára fogtak, csökkent bennük a Firmicutesok és nőtt a Bacteroidetesek aránya. E vizsgálat fontos üzenete, hogy az étrend összetétele és nem a kalóriatartalma a döntő a fogyás és a bélflóra jó irányú változásához.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk és a forrásjegyzék a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
