Tudjuk, hogy vannak, akik több sikertelen fogyókúra után bevállalják a gyomorszűkítő műtétet, mely után eleinte valóban veszítenek a súlyukból, de pár hónap alatt visszakúsznak rájuk az elvesztett kilók.
► Hogy létezik ez, amikor a gyomruk fizikailag kisebb lett?
Az éhségérzet valójában nem a gyomor méretétől függ. Attól nem oldódik meg a probléma, ha sebészetileg kivágunk belőle egy darabot. Azéhségérzet nem is az akaraterőről és az önkontrollról szól. Az éhség nem elhatározás kérdése!
Az étvágyat a hormonok szabályozzák. Vannak olyanok, melyektől az ember jóllakottnak érzi magát. A legfontosabb „jóllakottság hormon” az YY-peptid, amely elsősorban a fehérjékre és a kolecisztokininre reagálnak. Ha diétás okokból zsírszegényen étkezünk, nem aktiválódik a kolecisztokinin jóllakottság hormon. És mivel a fehérjéket és zsírokat gyakran együtt fogyasztjuk (pl. húsok, tojás), az YY-peptin jóllakottság jelző hormon sem aktiválódik. Vagyis éhesek leszünk, és hamarosan megint enni fogunk. Ha sietünk, akkor gyorsan csak egy kis nasit, ami kéznél van, általában szénhidrátalapú kekszet, sütit. Így aztán sok kis étkezésünk lesz a nap folyamán, vagyis nem aktiváljuk a gyomrunk tágulási receptorait, melyek jeleznék, hogy jóllaktunk, hagyjuk abba az evést.
► Hogyan működik mindez? Tegyen egy kísérletet!
Egyen reggelire magas fehérje- és zsírtartalmú ételt (húst vagy tojást). Figyelje meg, mikor jelentkezik éhség!
Másnap reggelizzen 2 szelet fehérkenyeret lekvárral, és hozzá egy nagy pohár narancslevet. Így se zsírt, se fehérjét nem evett. Vajon mikor lesz éhes?
A szokásos zsírszegény, kalóriacsökkentett étrendi ajánlás, amit a fogyni vágyóknak ajánlani szoktak, teljesen elhibázott, ugyanis nem a kalóriákkal van probléma. Ezek a téves ajánlások alkalmatlanok az éhségérzet szabályozására.
► A helyzetet tovább rontja, hogy túl sok feldolgozott ételt, finomított szénhidrátot fogyasztunk. Ezektől a vércukorszint az egekbe ugrik, üzenve a hasnyálmirigynek, hogy termeljen még több inzulint. A hirtelen inzulinkiugrás következtében a táplálékkal bevitt energia (kalória) nagy része elraktározódik a sejtekben testzsír formájában, kevés energia marad az anyagcsere lebonyolítására, így hamarosan újra éhesek leszünk.
Mivel a feldolgozott élelmiszerekből szinte minden rostot eltávolítanak, azok nem töltik ki a gyomrot, nem aktiválják annak tágulási receptorait, ráadásul ezek az ételek többnyire fehérje- és zsírszegények, ezért a jóllakottságjelző hormonokat sem aktiválják. Az elfogyasztott kalóriákban lévő energia nagy része tehát testzsírként a sejtekbe kerül, fokozva a túlsúlyt.
► Számos vizsgálat azt mutatja, hogy a finomított szénhidrátok fogyasztásának csökkentése és a természetes zsírok és fehérjék fogyasztásának növelése hosszú távon is jóllakottság érzést ad az embernek. Az éhségérzet további csökkentésének módja pedig – bármennyire is ellentmondani látszik a józan észnek –, a böjtölés. Igen: ha semmit nem eszik az ember, akkor csökken az étvágya!
Sokan azért félnek böjtölni, mert azt hiszik, hogy ez tovább növeli az étvágyukat. Több ezer időszakosan böjtölő páciens beszámolója szerint miután elkezdtek koplalni, jelentősen csökkent az étvágyuk. Elmondták, hogy a böjtölés hatására a korábban elfogyasztott étel mennyiségének a felétől is jóllaknak. Nem a gyomruk szűkült össze, hanem az étvágyuk csökkent.
► A ghrelin nevű „éhséghormon” növeli az étvágyat,így ennek szintjét kell csökkentenie annak, aki fogyni szeretne.Ha egyfolytában eszünk, azzal nem csökkentjük az éhségünket és a ghrelinszintünket. Ellenkezőleg: a böjtölés az, amivel a ghrelinszint csökkenthető.
A ghrelin szintje jellemzően reggel a legalacsonyabb, ezért sokan egyáltalán nem éhesek reggel, így nem szükséges, hogy ez legyen a nap legfontosabb étkezése. A ghrelin szintje a nap folyamán ingadozik, ezért az éhség napközben hullámokban tör ránk. Haképesek vagyunkegy ilyen hullám alatt nem enni, később kevésbé leszünk éhesek.
A kutatások szerint a ghrelin szintje egy egész napos böjt alatt stabil marad. Hanem eszik az ember, akkor a szervezete a tartalékaiból (testháj)fedezi az energia-, és kalóriaszükségletét. Ilyenkor hagyjuk, hogy a szervezetünk a saját testháját „egye meg”.
Bizonyított, hogy az éhség az agynak egy hormonálisan szabályozott állapota,nem pedig a gyomornak. Röviden: ez a dolog is a fejben dől el!
Forrás: Dr. Jason Fung – Controlling hunger, ford. Czárán Judit, a teljes cikk és a forrásjegyzék a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
