A legáttekinthetőbb képet – mint egyszerű útmutatót – hatástani szempontok alapján, a gyógyvízben található ún. makroelemek (kalcium, jód, kén, radon stb.) figyelembe vételével adhatunk, s ezek alapján érdemes célzott fürdőkúrát javasolnunk.
A konyhasós vizek zömében az Alföldön és a Duna-Tisza közén találhatók, de igen jelentős mennyiségű konyhasó található egyes dunántúli vizekben is (pl. Sárvár, Hegykő, Tamási). Ezek az ásványvizek elsősorban urológiai, nőgyógyászati és bőrgyógyászati megbetegedések kezelésére alkalmasak.
A dunántúli és budapesti termális ásványvizek fő hatóanyaga, kémiai eleme a kalcium és magnézium. A kalcium gyulladáscsökkentő hatása közismert, s ehhez jól társul az értágító hatású, ez által a helyi anyagcserét fokozó magnézium. Ezeket a vizeket általában a gerinc és végtagízületi gyulladásban szenvedőknek érdemes igénybe venniük.
Az életkor előre haladtával, a mozgáshiány és az emiatt keletkező túlsúly eredményeként kopásos ízületi gyulladások alakulhatnak ki. A beteg azt veszi észre, hogy egyre nehezebb a székről való felállás, térdízületi kopásnál a lépcsőn lefelé, csípőízületi bántalom esetében pedig a lépcsőn felfelé járásnál komoly fájdalmak jelentkeznek. Kimutatták, hogy kezdődő kopásnál az ízületi porc kénhiányos állapotba kerül, melyet korai stádiumban kénes fürdővel még pótolni lehet. A kén igen hasznos elem, melynek jótékony hatását nemcsak ízületi kopás esetén érezhetjük, hanem jelentősen csökkenti különféle bőrbetegségek (pl. psoriasis, ekzéma stb.) tüneteit is. A laboratóriumi leletekben egyre gyakrabban találkozunk emelkedett koleszterin szinttel. Érdemes tudnunk, hogy a kén gátolja a koleszterin beépülését az érfalba, így fékezi az érelmeszesedés kialakulását. A kénes fürdők tehát igen sokoldalúan felhasználhatók akár terápiás, akár megelőzés jelleggel.
A gyógyfürdők hatásával kapcsolatban még két makro-elem igen kedvező hatását kell kiemelnünk. A szénsavas víz értágító hatása nemcsak a szívműködés és a keringés javítására szempontjából hasznos, hiszen emellett kitűnően fokozza az ásványvízben lévő más elemek (pl. a kalcium) biológiai hatását. Ha az ásványvíz radont is tartalmaz, akkor jelentős fájdalomcsillapító és értágító hatása miatt igen közkedveltté válik a gyógyulni vágyók táborában.
Manapság már minden fürdőhelyen ki kell írni az ásványvíz összetételét. Ezek után már nagyon egyszerű a feltüntetett kémiai összetétel értékelése. Annál értékesebb a víz, minél több iont tartalmaz. A fürdőhelyen kifüggesztett táblázat harmadik. oszlopában – a Thán-féle egyenérték %-nál – a felsorolt kémiai elemek közül azt vegyük figyelembe, amelyiknek értéke a 20%-ot meghaladja. Ha ez például a nátriumnál és a klórnál található, akkor konyhasós vízzel van dolgunk. A kalcium, magnézium és a hidrogén karbonát 20%-nál magasabb értéke a dunántúli földes-meszes vizekre jellemző. Ez után az első oszlopban nézzük meg, hogy a kén vagy a jód meghaladja-e a literenkénti 1 mg értéket. A szénsavnál 1000 mg feletti a határérték. Ezek a határértékek határozzák meg az ásványvíz fajtáját, elnevezését (pl. konyhasós, jódos, kalcium-magnézium hidrokarbonátos vagy kénes ásványvíz).
Rövid áttekintésünk segítségével már könnyebb lesz eligazodni az ásványvizek választékában, és egyszerűbb lesz eldönteni, hogy melyiket válasszuk panaszaink mérséklésére, vagyis melyik a nekünk való gyógyvíz.
Csermely Miklós dr.
