Keresés
Close this search box.

Lelkünk útja

//

Legintenzívebb félelmünk a halálfélelem. De vajon indokolt-e? Úgy tűnik, nem. Hipnózisban ugyanis rendkívül furcsa dolog történik velünk: visszaemlékezünk „előző életeinkre”. Az is, aki nem hisz a reinkarnációban.

Elsőként szeretném leszögezni azt a nagyon fontos tényt, hogy az agykontroll nevű elmefejlesztő módszer, amit én is tanítok, nem foglalkozik a reinkarnációval! Az agykontroll „csak” egy hatékony és egyszerű probléma-megoldó módszer. Én személy szerint azonban hiszek abban, hogy sok-sok életet élünk, mert hipnózisban láttam néhány korábbi életemet, és azok egyikének realitása évekkel később egyértelmű bizonyítást nyert. Számos tudományos kutató alaposan megvizsgálta a reinkarnáció kérdését, és kizárólag mellette szóló érveket találtak, holott többen közülük azt akarták bebizonyítani, hogy reinkarnáció egyáltalán nem létezik!

Ebben a témában a legjelentősebb könyvet eddig dr. Michael Newton pszichiáter írta. Érdekes, hogy kezdetben ő nem csak a reinkarnációban, de még a halál utáni létben sem hitt! Kutatási eredményeit a magyarul is megjelent Lelkünk útja című könyvtrilógiában publikálta. (Elsőre elég az első kötetet elolvasni, ami önmagában is teljes, kerek egész.) Newton kivételesen mély hipnózisba vitt több ezer embert, s ily módon nemcsak az előző életeik emlékeit hozta elő belőlük, hanem – és főleg – az életeik közti időszakét. Döbbenetes kép rajzolódik ki az egymással teljesen egybehangzó beszámolókból! Hogy milyen mértékben csengenek egybe a hipnózisban föltárt emlékek, arra különleges példa a harmadik kötetben szereplő egyik eset. Két páciens egymástól függetlenül ugyanazt a történetet mondja el, ugyanis – mint kiderült – a XX. század első felében ismerték egymást, és autóbalesetben egyszerre haltak meg. Úgy tűnik, hogy a lelki fejlődés hosszú útját járó, halhatatlan lelkek vagyunk. A könyv elolvasása után – ha azonosulni tudunk az abban leírtakkal – megértjük: nincs okunk félni a haláltól.

Az egyik legmeglepőbb hír, amit dr. Michael Newton kutatásából megtudhatunk: jelenlegi életünk színhelyét és körülményeit – a lelki fejlődés igen magas szintjein járó segítőink közreműködésével – mi magunk választottuk. Talán akad, aki most ezt gondolja: „Kizárt dolog! Ezt a sok nehézséget, amiben élek, ép ésszel senki sem kívánja magának!” Pedig ez a helyzet. A lelki fejlődéshez ugyanis óhatatlanul szükségünk van kihívásokra, embert próbáló feladatokra. „Teher alatt nő a pálma” – hangzik a közmondás. Ugyanezt fogalmazza meg Newton doktor egyik páciense, a lelki fejlődés magas szintjére eljutott, harmincas évei közepén járó, kábítószeresekkel foglalkozó kórházi dolgozó hölgy: „Ahhoz, hogy az ételt igazán értékelni tudjuk, éheznünk kell; ahhoz, hogy átérezzük a meleg áldását, fáznunk kell.”

A Lelkünk útja című könyv értéke – megítélésem szerint – éppen az, hogy az átfogó képet megismerve már értelmet nyer szenvedésünk, mert belátjuk, hogy mindez valójában lelki érésünk eszköze. Gyökeresen más megvilágításba kerülnek például munkahelyi vagy párkapcsolati gondjaink, és felértékelődik életünk minden perce. Megértjük, hogy az élet – minden nehézségével együtt – csodálatos lehetőség. Világossá válik, amire a könyvben konkrét példák is utalnak, hogy például a fiatalkori öngyilkosság vaskos tévedés, hiszen újra meg fogjuk kapni ugyanazt a leckét, a mostaninál talán még nehezebb formában. Az iskolai vizsgán kis tudással, szerencsével átcsusszanhatunk. Az élet vizsgáján ez már képtelenség…

Michael Newton kutatásaiból röviden a következő jó hírt tudtam meg: életünknek értelme van. Végső soron biztonságban vagyunk, mert az univerzum – minden testi és érzelmi fájdalom ellenére – a lelki nemesedés védett és támogatott országútja.

Kedves ismerősöm, Dobronay László, autóbaleset kapcsán különleges halálközeli élményt élt át. Előtte nem hitt abban, hogy több életet élnénk, ám „odaát” tisztán emlékezett korábbi életeire, és arra is, hogy azokban mit csinált jól, s mit ügyetlenkedett el. Elgondolkoztató üzenettel tért vissza: „Az utamon megtanultam, hogy mi a valódi szeretet. Nem ártok senkinek, még magamnak sem. Megbocsátok mindenkinek, még magamnak is. Ott segítek, ahol tudok, még magamon is. Válogatás nélkül, viszonzás elvárása nélkül, teljes odaadással. Nem teszek másnak olyat, ami nekem sem esne jól, és azt teszem másokkal, aminek én is örülnék. És ha még mindig nem tudom, hogy adott helyzetben mi a jó, mi a helyes, akkor végső eligazítóm a lelkiismeret.”

Most, mától, talán érdemes elkezdenünk ennek a szeretetnek az útján járni.

dr. Domján László

A Lelkünk útja c. könyv I-III. kötete kapható Budapesten a Széna téri Hattyúház (I. ker., Hattyú u. 14.) Agykontrollüzletében, ill. utánvéttel megrendelhető a www.agykontroll.hu honlapon vagy telefonon:
06-1/488-0118 – agykontroll információ ugyanitt.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!