A háziorvos szomorúan állapítja meg, hogy a körzetében lakók egyötöde (21%) elhízott és több mint egyharmada (40%) túlsúlyos. Ez összesen 61%-a az ellátott terület lakosainak. Természetesen a betegek körében ez az arány jóval nagyobb. Szinte tehetetlenül szemléli, hogy testes betegei évről évre gyarapodnak, vagyis nemhogy fogynának, de még megtartani sem képesek korábbi súlyukat. Jó lenne kevesebb gyógyszert szedni magas vérnyomás, cukorbetegség, egyes szívbetegségek vagy térdízületi panaszok miatt, de ez szinte elképzelhetetlen. Hiába küldik a beteget fogyókúrával foglalkozó gyógyintézetbe. Ott ugyan megembereli magát, keveset eszik, tornázik, sétál és megrémül a súlyosabb esetek látványától, na meg a szakemberek riogatásától. Le is ad pár kilót majd megjelenik tavalyi ruhájában. Büszke és boldog. Ez az állapot néhány hétig tart, majd alattomosan ismét felkúszik rá egy-két kiló, melyeket egyre több követ. Régi életmódjába visszazuhan, és kapcsolódó betegségei miatt újra gyakori vendég lesz az orvosi rendelőben.
Az asszisztens a rendelő ablakán kipillantva látja a nehézkes léptekkel közeledő kövér beteget, aki ezután szuszogva üldögél a váróban, és békésen piheni ki az idejövetel fáradalmát. Igaz, hogy lefolyik a számára alulméretezett székről, de itt megnyugszik a kedves fogadtatástól. Néhány jól irányzott kérdés – ismert válaszok. Alig ettem, kicsit mozogtam, rossz az otthoni mérlegem és nem is értem, miért híztam megint.
A védőnő családlátogatáskor már előre tudja, hogy diétás vacsoráról számolnak majd be, de ha kinyitja a hűtő ajtaját, kiesik a betuszkolt darab szalonna, ott a maradék pörkölt, viszont üres a zöldséges és gyümölcsös rekesz. A duci lány elkeseredett, mert otthagyta a fiúja, és bánatában tömi magába a csokoládét. A kisfiú szepeg, mert csúfolják a többiek, hogy tornaórán nem tud kötélre mászni, és a szünetben mindig ő a fogó, mert nem ér utol senkit. Az apát az egész nem érdekli. Ő sörözik.
A kórházi orvos bosszankodik: – Már megint beutalták ezt a monstrumot. Megint szörnyű kövér, pedig fél éve leadott vagy hat kilót. Most újra elfoglal majd egy ágyat mások elől. Jó hogy a vérnyomása magasabb, meg a vércukra is, de így ez nem csoda. Majdnem leesik a vizsgálóasztalról, lepattan róla a vérnyomásmérő mandzsettája, és folyton izzad. Rémes. Még jó, hogy a héten szabadságra megyek. Úgysem tudjuk a kórházban lefogyasztani, szen a TB nem fizeti a hosszabb kezelést. Na meg a nővérek is panaszkodnak, hogy nem lehet tőle vért venni, mert nincs vénája. Egyébként is folyton a büfé körül őgyeleg.
Az elhízottak gyakran észlelhető, csodaváró szemlélete a diéta jelentőségét általában lebecsüli, hiszen azonnali eredményt remélnek. Kétségtelen ugyan, hogy koplalás hatására a szervezet „takaréklángra” állítja magát, tehát az energia felvétel hiányát az anyagcsere lassításával kompenzálja. Az elhízás étrendi kezelésére a hosszú távú és folyamatos kúrát javasoljuk, mintegy 400-600kcal elhagyásával, napi többszöri étkezéssel, melyben a zsiradék aránya ne legyen több 30%-nál.
A kezelés másik pillére a mozgásterápia, melynek rendszeresnek kell lennie – a beteg életkorának és egészségi állapotának figyelembe vételével. (Már napi 30 perc séta is testsúlycsökkentő hatású.) Az elhízott embernek legtöbbször pszichés segítségre is szüksége lenne. A folyamatos ellenőrzés a visszaesések elkerülése miatt elengedhetetlen. Szükség esetén gyógyszeres kezelés is igénybe vehető, erre manapság már megfelelő készítmények állnak rendelkezésre. Ne feledjük azonban, hogy egyetlen típusú fogyókúra sem lehet eredményes az életmód átalakítása nélkül!
Kétségtelen, hogy az elhízás – mint a század egyik nagy kihívása – még számos titkot rejteget. A szakemberek, orvosok, dietetikusok, gyógytornászok, pszichológusok és főleg a betegek megértő közös munkája – reméljük – lehetővé teszi majd az eredményesebb kezelést. E témáról bővebben olvashat a „www.elhizastudomany.hu oldalon.
Prof. Dr. Halmy László
(Forrás: HIPPOCRATES I. évf. 3. szám 130 oldal
– Prof. Dr. Halmy László: Az elhízás gyakorlati kérdései)
