Biológiai életkorunk
Egyes emberek fiatalosabbak, míg mások „elhasználtabbak” kortársaiknál. Ezt a jelenséget igen nehéz számszerűen, adatokkal kifejezni. A biológiai életkort úgy tehetjük mérhetővé, ha megvizsgáljuk az életkorral változó legfőbb paramétereket, s az eredményt összehasonlítjuk a különböző korcsoportú, egészséges emberek adataival.
Mindezt egy példával érzékeltetve: 60 éves korban általában kb. 10 másodpercig tudják az emberek az egyensúlyukat fél lábon megtartani, de ha egy 60 éves 3 percig is megáll fél lábon – erre leginkább a huszonéves korosztály képes –, akkor azt mondhatjuk, hogy az illető egyensúlyérzéke lényegesen jobb, mint a korosztályáé. Általánosságban, ha a különböző vizsgálatok egyenkénti eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált páciens az életkorának megfelelőnél jobban teljesít, akkor megállapíthatjuk, hogy az illető biológiai életkora kevesebb, mint éveinek a száma.
A biológiai életkort jelentősen – mintegy 25-35%-ban – befolyásolják a genetikai adottságok. Ha valakinek a szülei, nagyszülei magas életkort éltek meg, nagy valószínűséggel ő is sokáig élhet. Életmódunk azonban a géneknél sokkal dominánsabb (65-75%), emiatt sorsunkat valóban a kezünkben tarthatjuk. Bizonyított tény, hogy a csökkentett kalória-bevitel, és ezzel együtt a lehető legjobb minőségű élelmiszerek fogyasztása az egyetlen biztos módszer, hogy életünket meghosszabbítsuk.
A dohányzás, a túlzott alkohol-fogyasztás, a rákkeltő élelmiszerek, a mozgásszegény életmód, a gyakori stressz-helyzetek, a mindennapos nagyvárosi közlekedés és a szmogos levegő sok hasonló tényezővel együtt mind-mind negatívan hatnak a biológiai életkor alakulására.
A biológiai életkorra utaló, aktuális testi és szellemi állapotot jelző paraméterek a „Bio-aging” nevű szoftverrel mérhetők, amely az alábbi tényezőket vizsgálja.
Reakcióidő: megmutatja, hogy az idegrendszer milyen gyorsan válaszol a felfogott ingerekre. Például egy fény felvillanását milyen gyorsan tudjuk egy kapcsoló azonnali lenyomásával jelezni.
Legmagasabb hallható hang – A romló hallás a 65 éven felüli lakosság 30-50%-át érinti. A veszélyeztetettek könnyen kiszűrhetők, mivel a korral járó halláscsökkenés a magas hangok tartományában kezdődik.
Rövid távú memória – Az emlékezet három fázisa: a beérkező információk kódolása, az így nyert ún. „emléknyomok” tárolása, illetve ezek előhívása. A rövid távú emlékezet működésének előfeltétele a kódolás, amikor az agy a beérkező ingereket raktározhatóvá alakítja. Ehhez figyelem (koncentráló képesség) és az érzékszervek megfelelő működése szükséges.
Figyelem – Az ún. Landolt-teszt a – korral egyébként változó – dinamikus látás és a vizuális figyelem pontosságát vizsgálja, amely – egyebek között – a biztonságos gépkocsivezetéshez is szükséges.
Izomerő – Az izomrostok száma és tömege a korral csökken. A gyors összehúzódást végző izomrostok 50 éves kor után évtizedenként kb. 10%-kal, később még gyorsabban fogynak. A jó fizikai állapotú, edzett embereknél ez a folyamat lassabb.
Finom-koordináció – A durva, nagy kiterjedésű mozdulatokon (pl. karlóbálás) túl a finom, precíziós (pl. tűbefűzés) mozgás pontosságát vizsgálja.
Hajlékonyság – Az ízületek maximális mozgásterjedelmét, a mozgás harmóniáját, és főleg biztonságát, az izmok és ízületek rugalmasságát vizsgálja a sérülésveszély szempontjából.
Keringés – A pulzusszám és a vérnyomás mérésével a szív pumpa funkcióját és az erek rugalmasságát vizsgálja.
Spirometria – A tüdő működésének funkcionális tesztje, amely kimutatja, hogy hány liter levegőt képes a tüdő befogadni, és milyen gyorsan tudja azt be- és kifelé mozgatni.
Testi paraméterek – a túlsúly értékelésére testtömeg-indexet, testzsír-százalékot és a derék/csípő-körfogat hányadosát használja.
