Asszonysorsfordító
Epiktétusz, a görög bölcselő szerint „Az embereket nem a dolgok zavarják, hanem a róluk alkotott nézeteik.”
Nézzük, a női dolgokkal kapcsolatban milyen nézetek zavarnak bennünket!
A legtöbb nő fejében a külső megjelenéssel kapcsolatban az a hamis nézet él, hogy csak a modell-alkat lehet vonzó. Lelke mélyén persze mindenki tudja, hogy a boldogság alig van kapcsolatban a méretekkel. Mindenkiben van valami szép, s elég lenne azt megfelelő ruhákkal, frizurával, sminkkel hangsúlyozni. Nem lehetünk vonzóak, ha eleve feladjuk az önmagunkkal való törődést, nem adottságaink, hanem sokkal inkább elhanyagoltságunk miatt.
Teljesen természetes, hogy a nők többsége munkát vállal. Közülük a kevés szerencsésnek az is megadatik, hogy van hivatása, amiért tenni, dolgozni érdemes. A többség viszont úgy érzi, csak a pénzért, a családi jövedelem növeléséért dolgozik, még ha ez terhes is számára. Vizsgáljuk felül nézeteinket, tegyük fel a kérdést: tényleg jobban érezném magam, ha otthon maradhatnék, és minden időmet csak a családom és lakásom gondozására fordítanám? Kielégítene ez engem? Valójában erre igen kevesen vágynak. Ha pedig ez így van, akkor az unalmas munkától, a rossz munkahelyi körülményektől való állandó szenvedés helyett meg kell keresnünk munkánkban azt, ami szép, kellemes és ami értelmet adhat az egésznek.
A párkapcsolatok legnagyobb része is azért romlik el, mert társunk viselkedésével, reakcióival kapcsolatban megvannak a határozott nézeteink. Nem arra figyelünk, hogy valójában mi is történik, hanem arra, hogy mit érzünk ezzel kapcsolatban. Sokkal nagyobb békességben élhetnénk, ha azt próbálnánk megérteni, hogy mit, miért csinál a másik? Kevesebb fájdalmat okoz szembenézni a tényekkel, mint hurcolni fájdalmas érzéseinket.
Gyermekeinkkel kapcsolatban is sok téves nézetet hordozunk magunkban. Az áldozatokért és lemondásokért cserébe hálát és engedelmességet várunk. Ezzel szemben tény, hogy gyermekeink fejlődését a magukkal hozott lehetőségek, adottságok mellett leginkább a szülőktől tanult viselkedésminták alakítják. Az anya-gyerek kapcsolatban figyeljünk inkább a tényekre, hogy megértsük, mikor, mire van szükségük, és azt adjuk, ami jó irányba fejleszti őket. Ez pedig nem az önfeláldozás, hanem saját hozzáállásunk megváltoztatása, bár erre kevéssé hajlunk, pedig inkább arra kellene figyelnünk, hogy mit mutatunk, s nem arra, hogy mit adunk.
A házimunkával kapcsolatosan végzett számos felmérés szerint a családanyák nem tudják jól megosztani a feladatokat, s ennek oka nem a családtagok lustasága, vagy ellenállása, hanem saját maximalista nézeteik, irreális elvárásaik. Ahelyett, hogy örülnének, hogy megszabadultak egy feladattól, főként kritizálnak, esetleg tüntetően újra elvégzik a porszívózást vagy a mosogatást.
Ahhoz, hogy örömmel élhessük meg női sorsunkat, csak annyit tehetünk, hogy megváltoztatjuk saját nézeteinket, gondolatainkat. Így életünket nem megoldhatatlan problémaként, hanem változásokkal teli, nagy kalandként élhetjük meg. Ez a tudatosság a változókori problémák helyes kezelésében is segít. Nem mindegy ugyanis, hogy tüneteinkre koncentrálva, sötét gondolatokkal nézünk a jövő elé, s ettől egyre betegebbek leszünk, vagy felnövekvő családunk melletti szabadidőnket sétának, mozinak, barátainknak, vagy egy olyan hobbynak szenteljük, amelyről régen csak álmodozni mertünk. Már megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit önzőbbek legyünk, többet foglalkozzunk saját igényeinkkel, örömeinkkel és egészségünkkel.