Tartsd kézben az időt!
Az életerő- és életidő gazdálkodás művészete napjainkban
„Az idő feladata a tett.”
(Hermann Broch)
„Az idő emberenként más-más sebességgel halad.”
(Shakespeare)
A természetben a biológiai egyensúlyt a szervezettség, sorrendiség és pontosság tartja fenn. Nem találunk mozdulatlanságot, épp ellenkezőleg: folyamatos, sietség nélküli mozgások, átalakulások zajlanak. Minden a legésszerűbb módon „funkcionál”. Nincsenek unatkozók, álmodozók és túlterheltek, minden rész időben elvégzi a maga feladatát, így a biológiai óra sohasem késik.
Saját legfőbb célkitűzéseink ugyancsak meghatározott sorrendet követnek. Először a fizikai szükségleteinket biztosítjuk, hiszen a komfortérzés első tényezője a „jóllakottság”. Ezután otthonteremtésre, a kényelmet szolgáló berendezésekre, gépjármű-vásárlásra fordítjuk erőnket és időnket. Legtöbbször itt kezdődik el a túlhajszoltság, ráadásul sokan e tevékenységgel töltik szinte egész életidejüket, közben még csak örülni sem tudnak a megszerzett javaknak. A legtöbb túlterhelt ember nem szeretné egész életében hajszolni magát, ezt csak átmeneti állapotnak tekinti annak reményében, hogy később jó anyagi helyzetben, szabadabban, több időt szentelhessen szeretteinek és kedvteléseinek. Ez az emberi élet leghosszabb zsákutcája, melynek a végére érve már nincs idő újrakezdeni. Csak idősebb korban, a betegségek megjelenésekor döbbenünk rá, hogy mekkorát tévedtünk, és sietve erősíteni igyekszünk baráti és rokoni kapcsolatainkat. Valójában csak ekkor kezdődik az ún. minőségi élet, amely felválthatja a korábbi „mennyiségi” szemléletet. Mindez azonban csak idejében történő felismerés és megértés esetén lehetséges!
A kapkodó, időzavarral és restanciával küzdő ember teljesítőképessége fokozatosan gyengül. Megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, szív- és érrendszeri betegségek, emésztőszervi zavarok, migrén, alvászavar, majd a hiányállapotok, a depresszió, és a maradandó fizikai illetve lelki károsodások.
Az időgazdálkodással kapcsolatos hibákat rendszerint nem vesszük észre azonnal, ezért érdemes önfényképezést végeznünk, vagyis készítsünk 1-2 héten keresztül pontos feljegyzést napi tevékenységeinkről, majd utólag értékeljük a hasznos és felesleges időráfordításokat, hogy módosítani tudjunk.
A helyes életidő-gazdálkodás egyben kiegyensúlyozott, boldog életünk alapfeltétele is. Rendkívül fontos az „idő tolvajainak” ismerete (pl. halogatás, elhamarkodott ígéretek, határozatlanság, késés, televízió- és internet-függőség, költekező szórakozások stb.). Számtalan „időmorzsát” hullatunk el napközben, melyek összeadódva tetemes elfecsérelt időt jelentenek. Ilyenek például a kis bosszúságok, a rendetlenség és keresgélés miatt elveszett percek, a túlságosan megosztott figyelemből (háttér-rádiózás, háttér-tévézés stb.) eredő hatékonyság-csökkenés, a tervezettség hiányából adódó véletlenszerű életvezetés, a bőbeszédűség, vagy a „csak két percre zavarnálak” kezdetű mobiltelefon hívások.
Mindezek ismeretében mit tehetünk személyes jólétünk érdekében? Ne halogassuk teendőinket, mindent idejében, a lehető leghamarabb végezzünk el! Az aktualitásukat vesztett dolgok elvégzése ugyanis értelmetlenné válik. Feladatainkról írásban készítsünk fontossági sorrendet, és a legnagyobb horderejűekkel kezdjük a megvalósítást! Ne becsüljük alá az egy-egy feladat elvégzéséhez szükséges időt, mert könnyelmű ígéreteket tehetünk! Osszuk meg a feladatokat a házimunkában és egyéb területeken is! Ne becsüljük túl saját hozzáértésünket! Amit részben vagy egészben más is el tud végezni, azt adjuk át, és csak felügyeljük, ellenőrizzük! Ne ígérjünk semmi irreálisat pusztán udvariasságból! Önfényképezéssel ismerjük fel az életünkben megbújó felesleges időket, és rögtön váltsuk hasznos időre vagy pihenésre! Ne panaszkodjunk, koncentráljunk inkább az előttünk álló munka hatékony elvégzésére! A kitartó, céltudatos munka magában hordozza az eredményességet, a sikerélményt, amely felemel a lelki mélypontról. Tudatosítsuk, hogy életünk irányítása, az idő ajándékának hasznosítása nagyrészt saját döntéseinktől függ! Ne magyarázzuk el önmagunknak, hogy mit miért nem fogunk elvégezni, de ne is dicsekedjünk, hogy majd mi mindent fogunk tenni! Keressük meg határozatlanságunk, bizonytalanságunk legbelsőbb okait! Hiszen ahogy tanultuk: „a fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom”. Óvjuk egészségünket, hiszen a fáradékony, gyenge állóképességű, beteges test óriási időveszteségek forrása lehet!
Hétköznap keljünk fel indulás előtt legalább 60-70 perccel! Szánjunk időt a reggeli elmélkedésre, a nap megtervezésére és a reggeli nyugodt elfogyasztására Tegyük minőségivé „gondolkodás nélküli”, rutinszerű cselekedeteinket! Mosogatás, főzés közben a legnagyszerűbb terveket gondolhatjuk ki a megvalósítás módszeréig bezárólag. Kerüljük a hosszantartó ábrándozást! Tudnunk kell, hogy az idő csak akkor jelent igazi ajándékot, ha jól használjuk ki. Tudatosan küzdjünk a kis dolgok által okozott bosszúságok ellen! Kerüljük a rendetlenség, a feledékenység miatti keresgélés időveszteségét! Használat után mindent azonnal tegyünk vissza a helyére, dolgainkat tároljuk rendezetten, átláthatóan! Hirtelen támadt jó ötleteinket, teendőinket, s a bevásárolni valókat jegyezzük fel határidőnaplóba, vagy tegyük ki egy faliújságra! Ne szőjünk egyszerre túl sok tervet, ne engedjük, hogy időnk és erőnk szétaprózódjon! Mindennapi kötelességeink teljesítése közben beszédünk legyen a tárgyhoz kapcsolódó, tömör, mellékes információktól mentes! Munka közben a sok beszéd megosztja a figyelmet, és rontja a hatékonyságot.
Az idő fogalmának magasabb rendű értelmezése is van, melynek segítségével mintegy felülről láthatjuk bolygónk történéseinek múltbeli, jelenbeli és jövőbeli összefüggéseit, és elhelyezhetjük saját életünket a történelmi időtengelyen. Láthatjuk, hogy – bár kicsiny pontok vagyunk az emberiség tengerében – életünk mégis fontos része a világnak. Vannak olyan cselekedetek, melyeket csak mi hajthatunk végre, mivel egyéni adottságaink alkalmassá tesznek rá. Felfedezhetjük küldetésünket, a számunkra „előkészített” életcélokat, melyek betöltése nemcsak boldogságunkat, hanem életidőnk leghatékonyabb felhasználását is szolgálja. Az ünnepek, melyek a rohanó világban csendes, békés napokat hoznak számunkra, e mélyebb időfogalom megélésében segítenek. Így végül olyan tudás és lelkierő birtokába juthatunk, amely sokkal többre vezet el bennünket, mint az egyéni és munkahelyi időgazdálkodás.
Tóth Gábor: Kézben tartott idő című könyvében fentiek mellett az időhiány és egészségromlás összefüggéseiről, az életmódszervezésről, a jó döntéshozatal elveiről, az eredményes munkaszervezésről, a hatékony vezetés mibenlétéről, s az idővel összefüggő etikai kérdésekről olvashatunk hasznos tudnivalókat. A Tudomány és Életmód sorozatban megjelent könyv kapható a Libri és Alexandra könyvesboltokban, valamint a bioboltokban.
