Stressz a lelke mindennek
Harmincöt év orvosi gyakorlatának több mint kétharmadát kórházi betegágy mellett töltöttem belgyógyászként és reumatológusként. Megtanultam, hogy a gyógyításhoz nem elég a betegség, vagy a beteg szerv kezelése, meg kell ismernünk a páciens élettörténetét, szűkebb-tágabb környezetét, élet- és munkakörülményeit, a betegséghez, s a gyógyuláshoz való viszonyát, ezzel kapcsolatos vágyait és szükségleteit.
Könyvemben arra teszek kísérletet, hogy az Olvasó számára egy bármikor elővehető, kézikönyvként használható útmutatást nyújtsak, melyet nem „regényszerűen” elolvas és letesz, hanem – a képeket, rajzokat és a kölcsönvett bölcs gondolatokat pihenőhelynek tekintve – lassú, meditatív tempóban olvasgat.
Az alkalmazkodás stressze
Mindig, amikor változással szembesülünk – akár kívánatos az esemény, akár nem –, szervezetünk nyugalmi egyensúlya felborul, és stresszként éljük meg az alkalmazkodást. „Adaptációnak”, más szóval alkalmazkodásnak a nyugalmi egyensúly helyreállítási folyamatát nevezzük.
Bizonyos mértékű változás kívánatos és szükséges, azonban ha egyszerre túl sok új eseménnyel és helyzettel szembesülünk, ez meghaladhatja adaptációs képességünket, a stressz negatív fázisába kerülünk, mentális és fizikai egyensúlyunk felborul.
Bármely normális tevékenység (munka, játék, felfedezés, érzelem) jelentős stresszt okozhat – minden ártalmas következmény nélkül. Életünkben a káros vagy kellemetlen stressz, az ún. distressz tartós fennállása okoz megbetegedést.
Kellemetlen emlékeink felidézése, fenyegető helyzetek elképzelése vagy rossz előérzeteink a jelent, vagy a jövőt illetően ugyancsak stressz kialakulásához vezetnek. Szerencsére ennek ellenkezője is igaz, így arra is megvan a lehetőségünk, hogy a képzeletünket pozitív módon, csupa jóra használjuk.
A munkahelyi stressz
A munkahelyeken például a túl magas stressz-szint hibás döntésekhez, alacsony produktivitáshoz és kreativitáshoz, szegényes kommunikációhoz, a csapatszellem hiányához, feszült személyes kapcsolatokhoz, sok távolmaradáshoz, munkahelyváltáshoz vezet. Az ilyen következmények gazdasági és emberi költségei óriásiak. Becslések szerint a stresszhez kapcsolódó betegségek és balesetek a munkából való kimaradások 75%-ért tehetőek felelőssé.
A leggyakoribb munkahelyi stresszorok: a túl- és alulterheltség, az időhiány a munka elvégzéséhez, a nem egyértelmű feladat-meghatározás, az elismerés hiánya, a büntetés aránytalansága, a panaszlehetőség hiánya, a sok felelősség és kevés döntési lehetőség, a bizonytalanság, a károsító környezet, a képességek kihasználatlansága.
Táplálkozási hibák
Stressz-terhelést jelentenek a nem megfelelő étkezési szokások is: bizonyos ételek közvetlenül stimulálják a szimpatikus stressz-választ (pl. kávé, alkohol), a nehéz, zsíros ételek és a cukor pedig a stimulációhoz kimerültség és megnövekedett idegi ingerlékenység létrehozásával járul hozzá.
Bölcsesség
A stressz-kezelés tudományos téma és életfilozófia egyaránt. Mielőtt kifogásokat, módszereket és azonnali gyógymódot keresnénk magunkon kívül, szükséges, hogy befelé forduljunk, és finomítsuk hagyományos érzékeléseinket és tapasztalatainkat.
Különítsük el azokat az eseményeket és helyzeteket, amelyeket befolyásolni akarunk, és azokat, melyeket befolyásolni tudunk. A kontroll valódi és képzelt elvesztése az egyik legerősebb stresszor. Azok, akik irreális és megvalósíthatatlan kontroll-igénnyel rendelkeznek, nagyon sérülékenyek a stresszel szemben. Annak érdekében, hogy kordában tartsuk ezeket az erős stresszorokat, elengedhetetlen, hogy jobban megismerjük önmagunkat, erősségeinket és gyengeségeinket, hogy belső erőre tegyünk szert, ehhez azonban először önmagunk korlátaival kell tisztában lennünk.
Egy bölcs ember egyszer ezt mondta imájában:
„Uram, adj nekem erőt,
hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok változtatni,
türelmet, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni,
és bölcsességet, hogy tudjam a kettő közötti különbséget!”
Dr. Kricsfalvi Péter
