Napjainkra a máriatövis az egyik legalaposabban dokumentált májterápiás gyógyszerré vált, melynek alapanyagát Európa szerte nagyüzemi méretekben termesztik.
Hatása összetett. Gátolja bizonyos toxinok felvételét és stabilizálja a sejtmembránokat. Gyökfogó, antioxidáns hatásának köszönhetően csökkenti a lipidperoxidációt, hatástalanítja a károsító szabad gyököket, ezáltal tehermentesíti a fiziológiás méregtelenítő mechanizmusokat. Hatásának harmadik összetevője a regeneráció: stimulálja a fehérjeszintézist, elősegíti a károsodott májban a sejtek újra képződését. A fokozott fehérjeszintézis óriási jelentőséggel bír, mert segíti normalizálni a megzavart anyagcsere-folyamatokat.
A máriatövis termésének indikációi között kiemelten szerepel a toxikus májkárosodás, melynek kiváltója lehet túlzott alkoholfogyasztás, gyógyszerek, vegyszerek, egyéb toxinok, ideértve a gyilkos galóca mérgezést is. Krónikus májgyulladásban, májcirrhozisban, vírusos hepatitisben adjuváns terápiaként alkalmazzák.
A máriatövis termését ipari nyersanyagként dolgozzák fel, teaként, vagy egyéb tradicionális szerként kevésbé használatos. Ennek fő oka az, hogy a terápiás hatásért felelős anyagai vízben csak kis mértékben oldódnak. Forrázat készítésekor a hatóanyagoknak körülbelül 10%-a, míg főzet készítésekor 20–25%-a oldódik ki, tehát jelentős része a drogban marad. Emiatt gyógyteaként igen szerény hatás várható. A máriatövis mag őrleményét is szokták önmagában, esetleg mézzel, vagy más vivőanyaggal elkeverve alkalmazni. Ilyenkor a bennük felhalmozódó fehérje, zsíros olaj, néhány flavonoid és szterolok is elfogyasztásra kerülnek.
Májbetegségek esetén – orvosi javaslat alapján – hatóanyagra standardizált gyári készítményt helyes alkalmazni.
Prof. Dr. Kéry Ágnes
Az articsóka nagyméretű, (8-10 cm), ízletes bimbóit fogyasztjuk, levele gyógyászati alapanyag, kinyílt virágai önállóan, vagy csokorban rendkívül mutatósak. Könnyen emészthető bimbóiból párolva, nyersen, salátaként, főzelékként, töltve, vagy öntettel ínycsiklandó csemegéket készíthetünk.
Bőségesen tartalmaz C- és B-vitaminokat, karotinoidokat, ásványi anyagokat (kálium, foszfor, magnézium, vas és kalcium). Keserűanyagokat, flavonoidokat, aminosavakat, inulint, cserző- és nyákanyagokat, valamint élelmi rostot is tartalmaz.
A népi gyógyászatban vércukorszint-csökkentő, epehajtó, vizelethajtó, gyomorerősítő szerként használják. A szervezet sav-bázis egyensúlyának megőrzése mellett fokozza a nátrium- és kloridionok kiválasztását.
Kivonatának tisztító, méregtelenítő hatása jótékony a köszvény, az ízületi gyulladás, valamint a veseproblémák kezelésében. Enyhíti a hasi fájdalmakat, felfúvódást, hányingert, s az IBS (irritábilis bélszindróma) tüneteit is. Egy 1998-as tanulmány szerint az emésztési zavarok 85%-ánál hozott állapotjavulást az articsóka. A tápcsatorna egyes kórokozó baktériumaira is hat anélkül, hogy a normális bélflórát károsítaná. Inulin tartalma a bélbarát baktériumok (probiotikumok) tápanyaga, amely lassan bomlik le, és lassan szívódik fel, így segíthet az étkezések utáni hirtelen vércukorszint-ingadozás megelőzésében.
Flavonoidjai – enzimműködést szabályozó és antioxidáns hatásuk révén – védik és regenerálják a májat, megakadályozhatják a májsejtek károsodását. Epehajtó anyagai javítják a zsírok emésztését, és a máj méregtelenítő funkcióját. Cinarin tartalma gátolja az epekőképződést.
Az articsóka a szív egészségét is védi, érszűkületben a terápia kiegészítésére is alkalmazható. Németországban végzett vizsgálatok szerint a koleszterin-szintézis gátlása révén az articsóka-kivonattal kezeltek koleszterinszintje 6 hét után 11,5%-kal csökkent.
Népgyógyászati felhasználásának Oroszországban, Skandináviában és Közép-Ázsiában sok évszázados hagyományai vannak. Egyaránt használták a fizikai és szellemi fáradtság leküzdésére, az állóképesség és a férfiasság fokozására, valamint idegrendszeri problémák esetén. A vikingek erőnlétük növelésével egy időben másnaposság ellen is fogyasztották. Mongóliában az orvosok napjainkban is alkalmazzák a tuberkulózis és a rák gyógyításában.
A rózsagyökér modernkori sikertörténete az 1960-as években kezdődött, amikor szovjet, majd orosz kutatók humán- és állatkísérletekben egyértelműen bizonyították, hogy az élő szervezetet olyan mértékben látja el energiával, ami kedvezően hat számos betegség, elváltozás megelőzésére és kezelésére. Nem véletlen, hogy Oroszországban a kiválasztottak, az űrhajósok, az élsportolók és az idősödő politikusok juthattak hozzá elsőként a rózsagyökér tartalmú készítményekhez. A kutatásokba a ’70-es évektől Svédország, majd a ’90-es években az Egyesült Államok is bekapcsolódott.
A rózsagyökeret a világ három legértékesebb adaptogén tulajdonságú növénye közt tartják számon, amely – a szervezet szükségleteihez alkalmazkodva – csak ott és olyan mértékben avatkozik be a szervezet működésébe, ami az elváltozások, és működési zavarok helyreállítását segíti.
A klinikai vizsgálatok igazolták a több évezredes megfigyeléseket és a gyakorlatot, mely szerint a rózsagyökér szabályozza a vérkeringést, a szívműködést, normalizálja a vérnyomást, a vércukor- és koleszterin szintet. A mentális képességek javítása révén fokozza a tanulás, az emlékezés hatékonyságát, lassítja az öregkori elbutulást. Az immunrendszer erősítésével segíti a megfázások, gyulladások, asztmatikus panaszok leküzdését. Véd a stressz és a depresszió ellen. Erős antioxidáns, májvédő funkciója is bizonyított.
Északon még manapság is az a mondás járja: aki rózsagyökeret fogyaszt, az száz évig is élhet!
Héthelyi Ivánné
Magyarok Nemzetközi
Orvostudományi Akadémia (WHMA) tagja
Már az ókori görögök is nagyra becsülték, Téofrasztosz és Pliniusz is gyógynövényként alkalmazták. A gyógynövény könyvek egyszerűen csak, mint a „szegény ember patikáját” említik a növényt. Boerhaave, a nagy orvosprofesszor állítólag annyira tisztelte, hogy soha nem ment el egy bodzabokor mellett anélkül, hogy a kalapját meg ne emelte volna. Melius Juhász Péter Herbáriuma (1578) főleg hurutos megbetegedések ellen ajánlotta: „torokgyékot mosd az vizével…, köszvényes lábra jó a levelét párlani”.
Európa egyes országaiban a palacsinta-tésztába mártott, és forró zsiradékban kirántott bodzavirágzat igen kedvelt, különleges csemege.
Dr. Madelaine Mumcuoglu, Izraelben élő tudós, vírus-kutatóként egész életében ennek a növénynek az emberi immunrendszerre gyakorolt hatásait vizsgálta. Kutatásait Franciaországban, Svájcban és Jeruzsálemben végezte. Az általa alkalmazott kivonási eljárás biztosítja, hogy a hatóanyagok bomlás nélkül, hosszan, stabilan és koncentráltan maradnak meg.
A fekete bodza nagyon sok vitamint, ásványi anyagot tartalmaz. C-vitamin tartalma, megközelíti a citrusfélék értékét. Jelentős a B1-, B2- és B6-vitamin, valamint a niacin- és folsav tartalma is. Az ásványi anyagok közül vastartalma a legfontosabb, főként a vérszegénységben szenvedők számára. Jelentős még a kalcium, magnézium, foszfor illetve a kálium tartalma.
Vizelethajtó tulajdonsága miatt magas vérnyomásnál, lábduzzanatoknál, reumatikus panaszoknál is alkalmazzák. Ajánlható még idős, vagy betegségből lábadozó embereknek is. Hatóanyagai elősegítik az emésztést, erősítik az ereket. Kozmetikai használat esetére a legjelentősebb hatóanyagai az AHA savak.
A bodzatea nyugtató, izzasztó, illetve vizelethajtó teakeverékek, vagy éppen hashajtó lekvár alkotója is lehet, virágzatából pedig üdítőital készíthető. A bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén és a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.
Dr. Balogh Illés
