Ilyenkor, tavasz elején sok elnehezült, sápadt, fáradékony ember kopogtatott be hozzánk: Bori néni, tessék már valamit adni, alig bírok dolgozni, fáradt vagyok. Nagyanyámnak volt egy kipróbált receptje, négy gyógyfűből állt a kúra. Először aranyvesszőfüvet kellett inni, az jó volt az epére, meg elhajtotta a vizet. Másodjára galagonyát, attól könnyebb lett a légzés, könnyebben vert a szív. Harmadjára orbáncfüvet adott, attól nyugodt lett az alvás, visszatért az erő. Végül az asszonyoknak cickafarkfüvet adott mindenféle női nyavalyákra, a férfiaknak pedig füzikét, hogy férfiasságukat hosszú ideig megőrizhessék.
A négy teát magam is használom – magamban csak négyesfogatnak hívom-, és ajánlom mindenkinek a mai napig. Nagyanyámtól egyebek között azt is ellestem, hogyan kell inni őket: minden negyedik nap egy másikat. Így 16 napig tart egy kúra, de lehet folytatni hosszabb ideig is, akár egész évben.
Más receptek is maradtak rám emlékezetből. Volt tisztító teája, epére, emésztésre, hólyag- és vesebajra való füve. Szoptató anyáknak csalánt, köményt ajánlott, májbajosoknak gyermekláncfüvet.
Áprilisban már jártunk gyűjteni a friss gyógynövényeket, például a csalánt, aminek már 4-5 centire megnőtt a levele, de még nem virágzott.
Bölcs öregasszony volt a nagyanyám, sokat tanultam tőle. Így használom a gyógyfüveket a mai napig is, így lett belőlem füvesember. A Javasasszony unokája című könyvemben le is írtam egy részét annak, amit a családi hagyományból tanultam. Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindazok figyelmébe, akik érdeklődnek a gyógynövények iránt, és akik szeretik az érdekes történeteket.
