Repülőgéppel ma már bármely országból a legtávolabbi kontinensre is el lehet jutni 36 óra alatt. Ez az idő rövidebb, mint a legtöbb betegség, fertőzés lappangási ideje, tehát a kórokozók, vírusok, baktériumok akár észrevétlenül is beutazhatják velünk a világot, mielőtt panaszt okoznának. A leggyakoribb megbetegedés az „utazók hasmenése”, melyet a távoli országokban, főként hosszabb tartózkodás esetén nem könnyű megúszni.
Úti célunk kiválasztásánál vegyük figyelembe életkorunkat és egészségi állapotunkat. Fiatalabb korban – 40 év alatt – gyakoribb a sérülés, a baleset, idősebb korban a szív-érrendszeri kockázat. Ne repüljünk műtét vagy infarktus után! Utazás során a meglévő betegségek is súlyosbodhatnak (pl. trópusokon az emésztőszervi hurutok, gyulladások).
Fel kell készülnünk az esetleges rovar- vagy egyéb csípésekre, legyen mindig kéznél ezek kezelésére alkalmas kenőcs, gél. Sőt, a súlyos allergiás reakcióra (anafilaxiára) hajlamosak mindig tartsanak kézipoggyászukban adrenalin-injekciót is. Vegyük komolyan az előírt védőoltásokat, s ne induljunk „last-minute” útra, ha a védettség kialakulásához 4-6 hét szükséges! Szerencsére, általában csak hírből hallunk a szúnyogok által terjesztett maláriáról és sárgalázról, a legyek által terjesztett parazitákról, a bolhák közvetítette pestisről és rühességről, melyek ellen a trópusokon is a testet teljes fedő, de könnyű öltözékkel, és a mezítláb járás mellőzésével védekezhetünk.
A napozás és leégés problémája nem is érintheti a világosabb bőrűeket, hiszen nekik nem is célszerű napozni – legalábbis a trópusi országokban – , mert igen gyorsan, szinte észrevétlenül, komoly égési sérüléseket szerezhetnek, annak minden következményével, bár a panaszok különféle hűsítő, gyulladáscsökkentő krémekkel enyhíthetők.
A hőséghez alkalmazkodva akár napi 10 liter vizet is elpárologtatunk. Hűtő hatása akkor érvényesül, ha nem töröljük le, vagy nem csöpög le rólunk (pl. a magas páratartalom miatt). A folyadékveszteséget kellő mennyiségű ásványvízzel vagy gyümölcslével pótolhatjuk, de gondoljunk a só-pótlásra is, ennek hiányában, ún. hő-görcsök alakulhatnak ki. A jól alkalmazkodó szervezet 3g-ról 1g-ra csökkenti verejtéke literenkénti sótartalmát (tehát a só-veszteséget), ám az óránkénti verejtékezés 2literre is növekedhet a hatékony hűtés érdekében. Folyadékvesztéses hőkimerülés alakul ki víz hiányában (pl. sivatagban), ahol a testsúly 6%-a körüli vízveszteség eszméletvesztéshez, a vér besűrűsödéséhez, hőgutához, s akár 1 napon belül halálhoz is vezethet.
A sivatagok után nézzük, milyen veszély leselkedhet ránk a tengerben lubickolva. Csak a trópusi tengerekben élnek a tengeri kígyók, melyek harapása a vázizomzat szétesését okozza. Jóval gyakrabban találkozhatunk medúzákkal, melyek szúrása fájdalmas, viszkető érzést, zsibbadást, esetenként súlyosabb tüneteket is okozhat. A tengeri sün, csillag és uborka tüskéi, illetve egyes szivacsfélék, korallok és halak érintése is erős bőrreakciót válthat ki. A tüneteket tengervizes, majd ecetes vagy alkoholos vízzel történő lemosással, illetve gyulladást és allergiát csökkentő krémekkel enyhíthetjük.
