A stresszreakció negatív hatása csökkenthető!
Nemrégiben átfogó tanulmány jelent meg a Journal of Hypertension and Management című szaklapban a magas vérnyomás életmódbeli kezeléséről. Ebben a cikkben olasz tudósok vették górcső alá az alkohol- és sófogyasztás mérséklésének, a dohányzásról való leszokásnak, az étrend kiegyensúlyozottságának és a rendszeres fizikai aktivitásnak a bizonyított hatásait a magas vérnyomás rendezésére.
A tanulmány szerint a rendszeres mozgás egyik legfőbb eredménye, hogy csökkenti a stresszre adott szimpatikus idegrendszeri válasz következményeit. Ismert, hogy stresszhelyzetben átkapcsolunk az „üss vagy fuss” üzemmódra, aminek hatására beindulnak a szervezetünkben az ún. szimpatikus hatások:
- Nő az energiaszükséglet – mivel fizikai cselekvésre készülünk –, ezért a máj több cukrot állít elő, hormonok szabadulnak fel, hogy serkentsék a zsír és a fehérje átalakulását cukorrá.
- Nő a szívritmus, a vérnyomás, a légzésszám és az izomfeszültség.
- Csökkennek az emésztési funkciók és még néhány egyéb „nélkülözhető” aktivitás.
A stresszhez való alkalmazkodás azonban hosszú távon nagyon kimerítő a szervezet számára, emiatt kialakulhatnak például szívbetegségek, magas vérnyomás, immunrendszeri problémák.
Mit lehet tenni?
Optimális esetben mozogni! A rendszeres fizikai aktivitás ugyanis csökkenti a stresszhormonok szintjét, és javítja a szív-érrendszer alkalmazkodását a stresszhelyzetekhez. Ezt többek között úgy éri el, hogy rugalmasabbá teszi az ereket, amelyek így könnyebben egyensúlyoznak a szervezet értágító és érszűkítő „igényei” között.
A hatás bizonyított!
Amikor a tudósok bizonyítékokat kerestek a fizikai aktivitás vérnyomásra gyakorolt hatásaira, számos egyéb tényezőt is figyelembe kellett venniük: életkor, társbetegségek, a mozgás típusa, időtartama, az edzettségi állapot, az esetlegesen szedett vérnyomáscsökkentők. E tényezők figyelembevételével számos megbízható kutatás igazolja, hogy a rendszeres, közepes intenzitású kardioedzés mindkét nemnél, minden életkorban csökkenti a magas vérnyomást. Az átlagos csökkenés az első, szisztolés értéknél 7–10 Hgmm, a második, diasztolés értéknél 4–8 Hgmm. Bizonyos esetekben a mozgás hatására bekövetkező javulás eredményeként a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek is csökkenthetők vagy elhagyhatók.
A megelőzésben is kiemelt szerepe van a fizikai aktivitásnak.
Az olasz kutatási eredményekből az is kiderül, hogy az inaktivitás 35–70%-kal megnöveli a magas vérnyomás rizikóját. Emellett szintén bizonyított a testmozgás vércukorszint és lipidszint normalizáló, illetve testsúlycsökkentő hatása, mely tényezők összességében ugyancsak a szív-érrendszer védelmét szolgálják.
A heti 5-7 napon végzett, legalább 30 perces, közepes intenzitású kardiomozgás nem véletlenül szerepel minden jelentős európai és amerikai szakmai ajánlásban. Közepes intenzitású kardiomozgásnak tekinthetjük például az intenzív sétát, a kocogást, a kerékpározást és az úszást.
Az utóbbi években az ajánlásokban előtérbe került – az egyenletes terhelés alternatívájaként – a hatásosabbnak ítélt és rövidebb idő alatt kivitelezhető nagyobb intenzitású interval, azaz szakaszos tréning mind a rehabilitációban, mind pedig a magas vérnyomás csökkentésében. A magas intenzitással (például gyors futással, kerékpározással, ugrálással) azonban óvatosan kell bánni, és csak abban az esetben szabad alkalmazni, ha már megvan egy alap fittségi szint és nincs komolyabb szívbetegség.
Szerencsére ma már egyre többen vannak, akik nem csupán a gyógyszerektől várják a megoldást, hisznek abban, hogy életmódjuk megváltoztatásával önmaguk hatékony gyógyítóivá válhatnak.
Dvorák Márton
mozgásterapeuta
Életmód Orvosi Központ
