A The American Journal of Tropical Medicine and Hygiene által publikált tanulmány szerint az Egyesült Államok hidegebb északi részén több COVID-19-megbetegedést tapasztalnak a téli időszakban, míg a meleg, déli részeken inkább nyáron van több fertőzés. A mérsékelt égövi területeken pedig két szezonális csúcsot jegyeztek fel.
Antarpreet Jutla, PhD, a tanulmány szerzőjének véleménye szerint a COVID előbb-utóbb endémiássá válik, megmarad tehát a népességben s az adott földrajzi régiókban eltérő időszakokban fog fertőzési hullámot okozni. Jutla és munkatársai a világ 19 meleg égövi helyszínén elemezték a COVID-19-eseteket, és úgy találták, hogy egy bizonyos hőmérséklet, illetve páratartalom felett és alatt növekszik az esetszám.
Szintén megfigyelték, hogy a vírus száraz körülmények között hosszabban életképes. A vírusrészecskék méretét a hőmérséklet és a páratartalom befolyásolja. Szárazabb és hidegebb régiókban kisebb méretű és hosszabban képes a levegőben lebegni.
A magasabb fertőzésszámot itt a hideg idő elől fűtött helyiségekbe tömörülő nagyobb létszámú ember is indokolja.
A magas páratartalmú, meleg vidékeken a vírusrészecskék nedvességtartalma is növekszik, így nagyobbá, nehezebbé válnak, kevésbé lebegnek, gyorsan a földre hullanak. Az alacsonyabb fertőzésszámot emellett a szabad levegőn tartózkodó emberek nagyobb száma is indokolja.
Amint azonban a hőmérséklet túl magasra emelkedik, a hőség elől az emberek zárt helyre húzódnak be, ahol növekszik ismét a fertőzésveszély, pláne ha a klímahasználat miatt a levegő szárazzá válik, és a vírusok nagyobb számban lebegnek a levegőben.
A kutatók hangsúlyozták a zárt helyiségben a fertőzésveszély csökkentésére a gyakori szellőztetést vagy levegőszűrést, illetve a védőmaszkok használatát.
Források:
