A világon a szakemberek sok helyen keresik a választ, hogy miért van egyeseknek nagyobb esélye a COVID-19-fertőzés után hetekig, hónapokig tartó fáradtság, gyengeség, fejfájás, „agyi köd”, légszomj, ízületi- vagy izomfájdalmak, illetve egyes pszichés tünetek – például nagyfokú szorongás és depresszió – megélésére, mint másoknak.
Vajon valamilyen autoimmun reakció indítja be a hosszú COVID tüneteit?
Vajon valóban elmúlik a fertőzés vagy a vírusok csak „megbújnak” a szervezetben, hogy később újra aktiválódjanak?
Van-e bármilyen védőhatása az oltásoknak a hosszú COVID kialakulása ellen?
Reméljük, hamarosan e kérdésekre is választ kapunk.
Nahid Bhadelia, MD, a Bostoni Egyetem egyik kutatóintézetének igazgatója szerint már azonosítottak pár tényezőt, melyek növelik a COVID hosszú távú hatásainak esélyét, ezek:
- a COVID diagnózis előtt már fennálló 2-es típusú cukorbetegség;
- a fertőzés során szokatlanul magas SARS-CoV-2 vírusszint a vérben;
- fennálló Epstein-Barr vírusfertőzés;
- bizonyos autoantitestek jelenléte a szervezetben.
Egy svájci egyetemi vizsgálat szintén poszt-COVID-ra hajlamosító tényezőként jelölte meg bizonyos antitestek jelenlétét. Megállapították, hogy poszt-COVID-ban szenvedőknél alacsonyabb az IgM és IgG szintje, mint a betegségből teljesen kigyógyultaknál. Különösen asztmások esetében tekintették hajlamosító tényezőnek az alacsony antitestszintet, és javasolták az érintettek mielőbbi oltását.
Meglepő módon a hosszú COVID-tünetek általában nem a súlyos állapotba került vagy kórházi kezelésre szorult pácienseknél jelentkeznek, hanem főként azoknál, akiknek enyhe vagy közepes tüneteik voltak. A panaszok nem egyöntetűen idős embereket, hanem minden korosztályt érintenek.
Tapasztalatok szerint a tünetek egyénenként változó idő múlva, de enyhülnek és többnyire elmúlnak, esetleg a régebb óta fennálló tüdőpanaszok, az asztma, a 2-es típusú cukorbetegség vagy egyéb krónikus betegségek lassíthatják a gyógyulást.
Források: