Enzimtáplálkozás II.
Februári cikkünkben ismertettük a szervezetünk összes élettevékenységéhez (mozgás, anyagcsere, gondolkodás, stb.) szükséges sok ezer enzim, az anyagcsere enzimek, emésztőenzimek és táplálékenzimek létfontosságú funkcióit. Áttekintettük azt a folyamatot, ahogyan a születésünkkor rendelkezésünkre álló, korlátozott mennyiségű, azaz véges enzim-készletet „beosztjuk” egy életre, s a módot, ahogyan annak pazarlásával megrövidítjük életünket.
George A. Drews már 1912-ben könyvet adott ki a nyers ételekről. Úgy vélte a főzés megöli az élelmiszerek „élet princípiumát”. Pedig abban az időben még nem is tudták, hogy az élelemben enzimek vannak, és azok a hőtől elpusztulnak. Mindez még a vitaminok felfedezése előtt volt. A terápiás célú nyers táplálkozás Németországban már az 1920-30-as években népszerű volt. Dr. Gerson először a tuberkulózisos, majd a rákos betegek számára dolgozott ki táplálkozási alapelveket.
A ma már világjelenségnek tekinthető elhízás és a sikertelen fogyókúrák esetében is ott követjük el a hibát, hogy csak a bevitt kalória mennyiségével foglalkozunk, a minőségével viszont nem, pedig azonos kalóriatartalmú élelem nyersen sokkal kevésbé hizlal, mint megfőzve. A főtt étel fokozott működésre készteti az endokrin rendszert, izgatja a mirigyeket, sokkal több szívódik fel belőle a szervezetben, s a felesleges energia zsírpárnák formájában raktározódik. Ezzel szemben a nyers ételek nem adnak felesleges munkát a belső elválasztású mirigyeknek, kevesebb szívódik fel belőlük, épp annyi, amennyi a normális testsúly megtartásához szükséges.
Az állattenyésztők is rájöttek már, hogy nem gazdaságos a disznókat nyers krumplival etetni, mert attól nem híznak eléggé, a főtt krumplitól azonban gyorsabban, nagyobb „hozamot” produkálnak.
Általános szabályként: a nyers ételek sokkal kevésbé hizlalnak, mint ugyanaz a mennyiség sütve, főzve (pl. a sült alma és banán, a pirított mogyoró és mandula, a nyers méz helyett fogyasztott fehércukor, a frissen facsart gyümölcslé helyett a hő-kezelt dobozos ital).
Dr. Burch 1971-ben publikált elmélete szerint a születésük után túlzottan táplált gyermekeknek a zsírsejtjei gyorsabban szaporodnak, mint normális esetben. A növekedés befejeződésével a zsírsejtek száma állandósul, viszont a falánk gyerekeknek így felnőttkorára több mint háromszor annyi zsírsejtje lesz. Ha a normális mennyiségű zsírsejttel rendelkező személy nagyokat eszik, feltölti zsírsejtjeit, csak teltidomú lesz. A háromszor annyi zsírsejttel rendelkező viszont ugyanilyen bőséges étkezés mellett háromszor akkora raktárt tud feltölteni zsírral, ami már kövérséghez vezet. Nekik emiatt háromszor annyira kell vigyázniuk az asztalnál, de nyers ételekből ők is belakhatnak, persze, csak ha más ételek helyett és nem mellett eszik.
Érdekes megállapításra jutottak amerikai és német kutatók, párhuzamosan végzett kísérletük során. Úgy találták, hogy főtt ételek fogyasztása esetén a gyakori – napi 5-6-szori – evés, illetve a folyamatos „nassolás” állandó, nagyobb mennyiségű enzimtermelést generál, ami gyorsabban kimeríti a szervezet egész életre szóló enzim-potenciálját, tehát megrövidítheti az életet. Ezzel szemben, ha naponta csak egyszer fogyasztanak enzimszegény ételt, akkor az alanyok testsúlya alacsonyabb marad, hasnyálmirigyükben és egyéb szöveteikben jóval nagyobb az enzim-tartalék, ami érthető is, hiszen nem használták azt fel napi 5-6 alkalommal.
A Tufts egyetemen megvizsgálták 11 extra kövér (130-195kg-os) ember hasi háját, és kiderült, hogy a zsírtartalékok enzimhiányosak. A kövér embereknek nincs elég lipáza. A lipáz összefügg a zsír-anyagcserével, a kövérség, a magas koleszterin szint abból is fakadhat, hogy az ételek zsiradék tartalmában a lipáz hőhatásra elpusztult, s ennek hiányában a zsír nem kerül előemésztett állapotba a gyomor felső részében.
Ezek után talán nem meglepő, de a nyers hús és nyers zsír sem hizlal. Az elszigetelten élő eszkimó őslakosok vizsgálatából kiderült, hogy dacára a jelentős nyers hús és irdatlan mennyiségű nyers zsír (pl. bálnazsír) fogyasztásnak, nem volt köztük elhízott, s nem volt jellemző rájuk sem a magas vérnyomás-, vagy koleszterin-szint, sem az érelmeszesedés. E jelenség kulcsa ugyancsak a nyers zsírok magas lipáz tartalma.
Tudjuk ugyanakkor, hogy a lipáz a tej egyik legfőbb enzimje, ami a pasztőrözetlen tejtermékekben is koncentráltan jelen van. Ezzel összefüggésben említjük, hogy éppen 100 éve, 1908-ban jelent meg Dr. C. S. Potter: Tej diéta, mint gyógyszer krónikus betegségekre című könyve, amely természetesen a régi, nyers, pasztőrözetlen (tehát enzimekben gazdag) tehéntejről szól – noha Dr. Potter akkoriban mit sem tudott a tejben lévő enzimekről, de ettől még terápiája kitűnően működött.
Több ezer főnek, 36 órás gyümölcs diétát követően, minimum 4 hetes nyers tej kúrát írt elő, félórás időközönként, napi 32 adagra elosztott 6,5-7 literes mennyiséggel. Mindez – a könyv tanúsága szerint – rendes esetben elegendő volt számos betegségekből való kigyógyuláshoz (pl. többféle bőrbaj, vérszegénység, epebántalom, székrekedés, szénanátha, álmatlanság, gyomorfekély).
A távol-keleti országokban jóval előttünk járnak abban, hogy az Aspergillusból és más gombákból előállítsák a fehérjék, szénhidrátok és zsírok megemésztéséhez szükséges enzimeket, melyeket megszárítanak, porrá őrölnek és kapszuláznak. Különösen a gyomorban történő előemésztéshez alkalmasak, mivel olyan gyengén savas közegben működnek a legjobban, amilyen a gyomor az étkezés utáni fél-egy órában. Ha nyers ételt rágunk, a benne lévő enzimek révén az emésztés már a szájban azonnal megkezdődik, mielőtt még lenyelnénk a falatot. Ennek megfelelően az enzim kapszulákat is étkezés közben kell bevenni, hogy pótoljuk azokat az enzimeket, melyeket megfőzött ételünkben előzetesen már elpusztítottunk. A táplálék-kiegészítésként használt mennyiség azonban nem elegendő a komolyabb betegségek gyógyítására, ahhoz huzamosabb ideig nagyobb dózisokat kell fogyasztanunk szakszerű orvosi ellenőrzés mellett.
