A vérkeringés motorjának „drótjai”, speciálisan átalakult sejtek, melyek közvetítésével a jobb pitvarban lévő ún. szinusz csomóban képződő áram, azaz elektromos ingerek a szívizomrostokhoz jutnak, összehúzódásra késztetve azokat – ezért dobog a szívünk. Percenként 60-90 alkalommal húzódik össze, és pumpálja a vért a test érrendszerébe.
Ritmuszavar esetén a szív a szokásosnál lassabban, gyorsabban vagy szabálytalanul működik. Láz, vérszegénység, ijedtség, stressz hatására szaporábban – percenként 140-et, de akár 200-240-et is verhet a szív, ami igencsak kimeríti. Tartós idegi megterhelés, szorongás következtében ez az állapot állandósulhat. A lassúbb szívműködés többnyire alkati, nem kóros. Sportolók, nehéz fizikai munkát végzők szíve általában lassabban, de erőteljesebben ver.
Gyermekeknél és vékony testalkatú felnőttnél gyakori a légzéssel összefüggő (belégzésnél gyorsuló, kilégzésnél lassuló) szívműködés, ami teljesen ártalmatlan jelenség.
A leggyakoribb ritmuszavar az extraszisztolés aritmia, amikor a rendesnél valamivel hamarabb érkezik egy „extra” inger, s ezt egy kissé hosszabb szünet követi. Még a legegészségesebb embernek is naponta akár több tucat extraszisztoléja lehet, minden szervi eltérés nélkül, ami nem szorul kezelésre.
Az abszolút aritmia vagy pitvarremegés azonban súlyos, általában más szívbetegségekhez (billentyűhiba, szívizomgyulladás, koszorúér-betegség) társuló rendellenesség. Ilyenkor a pitvar izomzata nem húzódik össze, csak remeg, és az ingerületek szabálytalanul terjednek át a kamrára, ami gyógyszeres kezeléssel befolyásolható. A kisfokú ingerületvezetési zavarnak általában nincs súlyos következménye, teljes blokk esetén azonban elektromos ritmusvezérlő – pacemaker – beültetésére lehet szükség. Fentiekre tekintettel idősebb korban érdemes évente ellenőriztetni szívműködésünket. Az EKG olcsó és effektív eljárás, amely hatásosan kimutatja a veszélyes ritmuszavart, ezzel időben megelőzhetők a komolyabb szövődmények.
Dr. Nemes János
gyermekorvos, kardiológus
www.korkontroll.hu