Stressz-helyzetben
dr. Csernus Imre, pszichiáter:
A stressz bennünk van. Ha azonban jól ismerjük fel a helyzeteket, ha nem önzésből vagy hiúságból reagálunk a konfliktusokra, hanem józanul döntünk, akkor esélyünk van arra, hogy elkerüljük a stresszt.
A stresszre adott válaszaink megtanulhatóak, de ehhez tudatos, kemény munkára van szükség. Ahhoz, hogy megússzuk a stresszt, nem a főnökünket vagy a kollégáinkat kell jól ismernünk, hanem önmagunkat. A munkahelyi stressz például valójában szimbólum, a felelősség áthárításának szimbóluma. Könnyebb ugyanis másra tolni a felelősséget, mint önmagunkban rendet tenni. Miért van az, hogy két hasonló képességű ember közül az egyik felfelé megy és sikereket ér el, míg a másik egyre mosolytalanabb és sikertelenebb? Azért, mert a sikeres ember egyensúlyban van, jól tud mérlegelni és emocionális döntései helyett a racionálisakat helyezi előtérbe. A másik viszont csupán erősnek mutatja magát, azzal telik az ideje, hogy belső feszültségeit kompenzálja, például „munkamániába” menekül, egyre többet görcsöl, rossz a közérzete, állandóan kimerült, fáradt, és fél. Fél az új helyzetektől, nem érti, hogy ami régen működött, az most miért nem megy. Ekkor jelenik meg a stressz, és csak idő kérdése, hogy ő maga mikor fog széthullani.
Hiába jelenti ki, hogy elég volt, eddig és ne tovább, az ilyen jellegű mondatok nem hoznak sikert, ugyanis indulatból születnek. A tudatos döntéshez nyugalom kell, majd kemény munka: önmagunk felépítése. Aki nem hajlandó önmagára energiát és időt áldozni, annál csak ideig-óráig tart a siker. Minél képzettebb, annál több kifogást gyárt, és mások mindig fontosabbak számára, mint önmaga. Pedig a stressz elleni fegyverünk mi magunk vagyunk. Fájdalmas folyamat, míg az ember kimondja: én vagyok a hibás, nem más, nem a munkahelyem, nem a környezetem, kizárólag én. Én, aki hagyom magam kihasználni.
Hosszú az idáig vezető út, de az eredmény egy életre szól. Tény, hogy a legtöbb ember nem fog megváltozni, nem fejlődik, de a bátraknak van esélyük, akár még arra is, hogy jól kezeljék a munkahelyen oly sokszor megélt megalkuvást.
Dr. Gerevich József, pszichiáter:
Nem létezik stressz-mentes élet. A stresszre adott válaszaink azonban fejleszthetők, ami azért is fontos, mert a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik komoly rizikófaktora a stressz. Meg kell tanulnunk kezelni a hétköznapi stressz-helyzeteket, hogy mi magunk tudjuk uralni őket, és nem fordítva.
Talán furcsán hangzik, de a stressz testi és lelki egészségünkre a lehető legpozitívabb hatással van. Nélküle nem fejlődhetnénk egészségesen, teljesítőképességünk is jóval szerényebb lenne. A probléma az, amikor túl sok, vagy szokatlan minőségű stressz-hatás ér minket, mert erre nem vagyunk felkészülve, nincsenek kialakult válaszaink, meghaladja feldolgozó-képességünket. Ilyen körülményekre általában szorongással reagálunk, de hosszabb távon kialakulhat depresszió vagy ún. pszichoszomatikus betegség (gyomor- és nyombélfekély, magas vérnyomás, szívinfarktus stb.) is.
A stressz-helyzetekhez való alkalmazkodás akkor a legsikeresebb, ha minél több megküzdési készséggel rendelkezünk, és ezeket rugalmasan tudjuk használni. Változtathatunk környezetünkön, vagy éppen saját magunkon, de megoldást jelenthet a tárgyalás, a kompromisszum, mások meggyőzése vagy a konkrét cselekvés. Talán nem meglepő, hogy a nők egyértelműen jobbak e téren. Véleményem szerint, nőnek születni, nőnek lenni egyébként már önmagában is komoly protektív (védő) tényező a stressz betegségeivel és sok más betegséggel szemben is.
dr. Valló Ágnes,
belgyógyász-pszichoterapeuta:
A stressz nem feltétlenül okoz betegséget. Sőt, akár pozitív hatása is lehet személyiségünkre, hiszen a versenyhelyzet és az új kihívások építő hatásúak is lehetnek. Nem magától a stressztől betegszünk meg, az csupán „előkészíti a terepet” a betegségek számára. A megbetegedés kulcsa személyiségünkben, múltunkban, stressz-érzékenységünkben, és a stresszel való megküzdési módszereinkben keresendő. Genetikai hajlamaink kódolhatják azokat a betegségfajtákat, melyek előbb-utóbb utolérnek minket, ha folyamatos stressznek vagyunk kitéve. A leggyengébb láncszem, azaz leggyengébb szervünk hajlamos betegséggel reagálni a tartós stresszre. Egyesek emésztőszervi panaszokkal, mások mozgásszervi fájdalmakkal, s vannak, akik az immunrendszer elégtelen működése okozta betegségekkel küzdenek.
Már a nemek között is alapvető különbség van. Mit tesz például az a nő, akit igazságtalanul leszidott a főnöke? Hazamegy, és elpanaszolja a férjének. Mit tesz ugyanebben a helyzetben a férfi? Nem beszél róla, magába zárja a konfliktusokat. Míg a nő egy elképesztően jó fegyverrel: a kibeszélés technikájával tesz a stressz ellen, addig a legtöbb férfi képtelen így levezetni az őt ért hatásokat, így nagyobb esélyük van arra, hogy megbetegedjenek, mert még a legelemibb stressz-kezelési módszert sem birtokolják.
A személyiségjegyeknek is fontos szerepük van a betegségek kialakulásában. Az ún. „A” típusú személyiség például mindig nagyon elfoglalt, állandó időzavarban éli életét. Akkor is siet, ha éppen nincs is rá oka, maximalista, versengő, erősen teljesítményorientált típus. Az indulatait ritkán engedi szabadjára, befelé éli meg azokat, ami leginkább a koszorúér megbetegedésekre hajlamosítja. Egész életét a stressz alakítja, szinte már stressz-függő. Miután ez a személyiségtípus gyakran vezető beosztású, nemcsak önmagának, hanem munkatársainak is generálja a stresszt.
Relaxációval, légzéskontrollal azonnal kezelni tudjuk a fellépő stresszt. Hosszú távra viszont keressünk olyan örömmel végzett rendszeres testmozgást, mint például a tánc. Közvetlen környezetünk átalakításával is eredményesen mérsékelhető a stressz: csökkentsük a zajt, növeljük a fény mennyiségét és telepítsünk szobanövényeket otthonra és munkahelyünkre egyaránt.
Piroska Gyula,
pedagógus,
üzleti tanácsadó, tréner:
Ahogy a számítógépnek van valamennyi memóriája, melynek segítségével végzi a feladatait, hasonló módon működik az emberi elme, vagyis az embernek van valamennyi energiája, figyelme arra, hogy működtesse az életét, végezze a feladatait.
Ha az ember a számítógépen nagy programokat indít el, jó nagy terjedelmes fájlokkal, a gép elkezd lassulni. Hasonló módon az az ember, akinek túl sok megnyitott feladata van, lassulni fog, mert szétszóródik a figyelme. Minden megnyitott feladat elvesz egy kis részt a figyeleméből, energiájából.
Minden feladat először fejben „indul el”. Mondjuk, valakinek eszébe jut, hogy levelet kéne írni Gipsz Jakabnak, de nincs rá ideje. Telik az idő, s ez a feladat immár három hónapja megnyílt, azóta van rajta figyelem és energia, még ha közben el is felejti, akkor is viszi az energiát. Ez az, ami lassít és szétszórja a figyelmet, ahogy a számítógépen az akwtuális munka mellett a háttérben futó további alkalmazások, melyekről talán el is feledkeztünk.
Amikor túl sok lezáratlan, múltbéli nyitott feladatunk van, kevés energiánk és figyelmünk marad a jelenre és a jövő kreálására. Nem az „itt és most”-ban élünk. Probléma-megoldóvá válunk, ahelyett, hogy probléma megelőzők lennénk. Olyan ez, mintha az autónkon száz visszapillantó tükör lenne, de elől a szélvédő be lenne deszkázva.
Volt már olyan Önnel, hogy elgondolkodva vezetett, megérkezett, de semmire nem emlékszik az oda vezető útból? Ilyenkor Ön helyett egy „automata” vezetett, Ön pedig nem volt ott igazán, hanem lezáratlan feladataiba merült.
A munkában nem megszakadni kell, hanem elvégezni! A jó hír, hogy nem kell megszakadni, a rossz viszont az, hogy időben el kell végezni. Volt már olyan napja, hogy pár óra alatt egy nagy adag feladatot le tudott zárni? Ugye, jó érzés volt? Visszakapta mindazt az energiát és figyelmet, ami azokban a feladatokban volt lekötve. Na, így lehet jól és hatékonyan tenni a dolgunkat!
