Amit elfogyasztunk, az hatással van a hormonrendszerünkre, a bélflóránkra és az anyagcserénkre, tehát meghatározza testalkatunkat és az immunrendszerünket is.
A gyengébb immunrendszer ráadásul nem tud megfelelően védekezni a kórokozókkal szemben, így a súlycsökkentés több szempontból is szolgálja az egészségmegőrzést.
Mivel immunrendszerünk nagy része a belekben található, bélflóránk egyensúlyának fenntartása kiemelt fontosságú, ráadásul segíti az emésztési panaszok, a hasmenés, székrekedés és a haspuffadás megszüntetését is.
A normál testalkat és az erős immunrendszer fenntartása érdekében tehát fontos a jó emésztés, a táplálékok „tranzitidejének” csökkentése, a salakanyagok rendszeres kiürítése, az egészséges bélflóra, és a megfelelő pajzsmirigyműködés, ami hatással van az anyagcsere gyorsaságára is.
A napjainkban sokak által rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztott gyors felszívódású szénhidrátok hamar megemelik a vércukorszintet – a termelődő nagy mennyiségű inzulin a sejtekben tárolja el a felesleges kalóriát, általában zsír formájában. A zsírpárnák főként a hasi területen, illetve a belső szervek körül (zsigeri zsír) halmozódnak fel, hormonokat, gyulladáskeltő anyagokat termelve, fokozva a ciszták és daganatok kialakulásának kockázatát.
A túlsúllyal rendelkező, krónikus betegek életkilátásai sajnos az átlagnál rosszabbak. Tudjuk, hogy a túlsúly inzulinrezisztenciát, II-es típusú cukorbetegséget, szív- és érrendszeri megbetegedéseket, krónikus gyulladásokat, ezáltal gyenge immunrendszert, és daganatos megbetegedésekre való fokozott hajlamot okozhat.
Bár ez idáig úgy hitték, hogy a túlsúly önmagában növeli e betegségek kockázatát, ám a kutatók ma már úgy gondolják, a súlyfelesleg nem önmagában veszélyes ebből a szempontból, hanem akkor, ha az magas inzulinszinttel párosul. (Az igaz, hogy e kettő leggyakrabban együttesen fordul elő, ám utóbbi nem ritka normál súlyú embereknél sem.)
Annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjanak az összefüggésekről, a tudósok több mint 3300 nem cukorbeteg résztvevőt vizsgáltak meg, akik közül 497-nél alakult ki melldaganat a vizsgálat 8 éve alatt. A tanulmányban kitértek a résztvevők testsúlyára, inzulinszintjére és inzulinrezisztenciájára, azaz arra az esetre, amikor a szervezet nem reagál megfelelően az inzulinhormonra.
Az inzulinnak egyébként fontos szerepe van, hiszen a megemésztett étel energiává alakítását segíti, és ha valamiért a rendszerbe hiba csúszik – például nem termelődik elegendő inzulin vagy nem képes a szervezet megfelelően felhasználni azt –, akkor könnyebben alakul ki a későbbiekben diabétesz.
A vizsgálat egyik vezetője hozzátette, hogy a kockázat nem nagyobb az anyagcserezavar nélküli túlsúlyos nők (>25 BMI) körében, mivel nekik ugyanakkora az esélyük a mellrákra, mint a normál súlyúaknak – tehát csakis az inzulinszint számít!
Viszont ez fordítva is igaz: ha valaki karcsúbb, ám anyagcsere problémája van, akkor a rizikó nála is emelkedett.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell odafigyelni a testtömegre, hiszen minél jelentősebb a túlsúly, annál nagyobb eséllyel jelentkeznek inzulinproblémák, tehát az egészséges étkezés és a rendszeres testmozgás elengedhetetlen, főleg a hízásra hajlamosak körében!
Inzulinrezisztencia
A hasnyálmirigyben termelődő inzulin a szénhidrát-anyagcsere hormonja, melynek feladata, hogy a cukrot a vérből a sejtekbe juttassa. Inzulinrezisztencia esetén a sejtek sérültek, így rezisztenssé válnak, csökken a válaszkészségük, és a bennük lévő fontos receptorok száma is csökken. Emiatt a hasnyálmirigynek sokkal több inzulint kell termelnie, hogy a cukor a sejtekbe kerülhessen.
Ez okozza hosszú távon a hasnyálmirigy kifáradását, és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. Meg kell jegyeznünk: bár igaz, hogy a magas inzulinszint hozzájárulhat többek között a mellrák kialakulásához, azonban a betegségnek emellett sok egyéb tünete, árulkodó jele is van, melyek segítik felismerését. Ezek a következők:
- súlyfelesleg,
- pattanásos bőr,
- fokozott szőrösödés,
- menstruációs zavarok,
- meddőség,
- étkezés utáni rossz közérzet,
- PCOS.
Amennyiben a jellemző tünetek alapján felmerül a betegség gyanúja, az cukorterheléses vérvizsgálattal könnyen megállapítható. Ha a diagnózis beigazolódik, úgy gyógyszeres kezeléssel, megfelelő diétával és rendszeres testmozgással az állapot kordában tartható, ami lehetővé teszi a tünetek enyhülését és a gyakran súlyos következmények megelőzését is.
Dr. Koppány Viktória
endokrinológus szakorvos
Budai Endokrinközpont