Az asztma rohamokban jelentkező nehéz légzés, mely a hörgők beszűkülése miatt alakul ki, s ez a légutak nyálkahártyájának megduzzadására, sima izomzatának görcsös összehúzódására, valamint a szívós nyákképződésre vezethető vissza.
Az asztma bármely életkorban, túlnyomórészt azonban fiatalon kezdődik. A jellegzetes asztmás roham tüsszentéssel, náthával, a torok és a garat égető, kaparó érzésével, könnyezéssel indul. Száraz, megerőltető köhögés lép fel, mely csakhamar nehéz légzésbe megy át. Az erőltetett, hangos, „sípoló” kilégzést kínos köhögési rohamok szakítják meg, amelyek csak kevés, nehezen ürülő, tapadós nyákot hoznak fel.
A roham alatt a pulzus szapora, a beteg nyaki vénái az erőlködéstől kidagadnak, a tüdők felfúvódnak. Egy-egy roham percekig, órákig, súlyosabb esetben akár napokig is eltarthat. Jellemző a tünetek napszaki ingadozása – éjjel jobban fullad a beteg.
Az egyes rohamok között a beteg egészségesnek érzi magát, és teljesen tünetmentes lehet. A régen fennálló asztma azonban bizonyos panaszok (köhögés, köpetürítés, terhelésre nehéz légzés) állandósulását, tüdőtágulatot és szívelégtelenséget is okozhat. Gyakran társul allergiás bőrbetegségekkel, szénanáthával, kötőhártya-gyulladással, gyógyszer-túlérzékenységgel.
Az asztma a betegek egy részében allergiás alapon fejlődik ki (atópiás vagy extrinsic asztma), míg másoknál külső allergén nem mutatható ki (intrinsic asztma). Asztmás rohamot okozhat többek között a fizikai terhelés, a dohányfüst, bizonyos gyógyszerek, valamint pszichés és hormonális tényezők is (menstruáció, terhesség).
Az asztma – hasonlóan több más krónikus betegséghez – ma még nem gyógyítható meg véglegesen, de tünetmentessé tehető ultraporlasztott és belélegezhető gyógyszerekkel, melyeknek a mellékhatása (ellentétben a klasszikus asztmaellenes szerekkel) a minimálisra korlátozódik, így hosszú évekig, akár évtizedekig is szedhetők.
Az asztma kezelésében, az egyre modernebb gyógyszeres terápián kívül, fontos a túlérzékenységet kiváltó esetleges allergén felkutatása, lehetőség szerinti kerülése. Bizonyos esetekben deszenzibilizálást is végeznek, amikor a rohamokat kiváltó antigént kicsi, fokozatosan emelkedő adagban adják a betegnek. Így az allergizáló anyagokra ható, ún. blokkoló antitestek képződnek, ezzel mintegy hozzászoktatva, megedzve a szervezetet az allergénekkel szemben.
Az asztma kezelése nem könnyű, és nem „egyemberes” feladat. A gyógyszerek mellett a betegek testi és lelki kondíciójára jótékony hatású a klimatikus kezelés, a környezetváltozás, a pszichoterápia, valamint számos alternatív gyógymód.
Krónikus betegségről lévén szó, kitartásra van szükség. Mint említettük ugyanis, az asztma oki terápiája még nem megoldott, így a jelenleg alkalmazott tüneti terápiákat nem szabad túlbecsülni: ha abba hagyjuk, rögvest visszatérhetnek a panaszok.
Dr. Nemes János
gyermekorvos, kardiológus
